Uzseka Norbert   Becsapós a magyar cím, ez valójában a harmadik palota, vagyis a harmadik könyv, amiben felbukkan Howl mágus, és párja, Sophie, akiket még A vándorló palota című regényben (vagy a Miyazaki rendezte animében) ismertünk meg. Ahogy Az égi palota című folytatásban, a harmadik részben sem ők már a főszereplők, de újra felbukkannak más, már ismert alakokkal együtt. Azonban a főszerep most egy Charmain nevű lányé.   Ő Felső-Norland királyságában él (ami egy másik ország abban a világban, ahol Ingary is van), szülei olyan tiszteletreméltónak nevelik, hogy jószerével nem tud semmit, aminek a gyakorlati életben hasznát venné (ami neki aztán sok kellemetlen, az olvasónak meg vidám percet okoz), viszont imádja a könyveket, és mint kiderül, szíve is, esze is a helyén van. S mivel a szülői felügyeletből már elege van, örömmel vállalja el William nagy-nagybácsikája házának őrzését, míg az idős és beteg varázsló az elfeknél van, akik megpróbálják testéből eltávolítani a daganatot. Emellett Charmain jelentkezik a királyhoz is, könyvtárosi posztra, és azt a munkát is megkapja. Egy varázsló házában lakni, és könyvekkel foglalkozni, ez mind nagyon tetszik a lánynak, de ennél sokkal több és izgalmasabb dolog vár rá. Először is ott van William bácsi kicsi fehér kutyusa, Lelenc, aki messze jobban ismeri a járást a házban, amiről kiderül, hogy mágikus hely. Temérdek különféle út vezet benne és belőle, s nem csak egyes szobákba, de pl. a királyi palotába, meg a házhoz közeli dombokra is. Utóbbi helyen találkozik aztán Charmain egy félelmetes kreatúrával, aki szörnyű terveket szövöget Felső-Norland ellen. Aztán felbukkan még egy, majd rengeteg kobold, egy fiú, aki a varázsló tanoncának jelentkezett, de olyan kétbalkezes, hogy nála még Charmainnek is jobban megy a varázslás, és idővel megjelenik a történetben Howl és más, már ismerős figurák is, és lesz nagy kavarodás, megannyi kaland, sok ügyes csavar, meg persze sok vicces jelenet – minden, amit Diana Wynne Jones-tól megszokhattunk.   Egy dolog azonban nem lesz: folytatás. Diana Wynne Jones ugyanis márciusban, életének 77. évében elhunyt. Valahol hátborzongató, hogy elvileg mikor ezt a könyvet írta, 2008-ban, még nem tudhatta, hogy tüdőrákja van, az csak egy évvel később derült ki, és aztán végül el is vitte. Vajon sejtett már valamit, vagy nem tudatos megérzés íratta vele, hogy Williams bácsinak, a varázslónak daganat volt a hátában?...   Bár nálunk is egyre több könyve jelenik meg ennek a csodálatos írónőnek (pl. A másik palotával egyszerre jött ki a Galaktikánál egy fantasy-je, A trónörökös), messze nincs akkora kultusza, mint Angliában, ahol sokan tisztában vannak vele, hogy a Harry Potter sorozatra, vagy pl. Neil Gaiman-re is nagy hatással voltak a könyvei. S az sem mellékes, hogy mikor Diana az oxfordi St. Anne’s College hallgatója volt, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien óráit is látogatta. Hogy ő is elment, a mi világunk megint veszített varázslatosságából.   vissza a kiskamaszok sorozatához