Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 104 Az Állat KávéZoo mesekönyv, állatlexikon és viselkedéstan egyidejűleg. A dzsungelben KávéZoot nyitó antilopoknál többek között megfordulnak tigrisek, oroszlánok, struccok, papagájok, még pingvinek is. És hozzák a formájukat, olyanok, mint mi: a pingvinek helyezkednek, az ara-vőlegény tutyimutyi, a struccok üzletpolitikája: struccpolitika, az oroszlánok kegyet gyakorolnak, a tigris meg simán egy vérengző húszabáló - legalábbis addig, míg meg nem kóstolja Antika rizspudingját. Aztán benéz a KávéZooba a fenn költő kolibri is, a férje tetemét mazsolás joghurtba forgató víg/fekete özvegy és nem mellesleg egy egész majomhorda... Ahogy a Labirintóban meg a Dalia és Dáliában megszokhattuk, a szerző merész nyelvi humora és helyzetkomikuma ezúttal is kabarétréfába illően poénos és metszően ironikus. A kötet illusztrátora, Hanga Réka, 2015-ben Az év illusztrátora lett, 2016-ban pedig a nemzetközi IBBY Honour List -en szerepel.       Zólya Andrea Csilla   Kertész Erzsi mesekönyveit nem lehet csak úgy kiolvasni, vagy legalábbis nem sok értelme lenne átvágtázni a sorokon, oldalakon és gyorsan túllenni a köteteken.   Nem lehet, mert Kertész Erzsi műveit élmény olvasni, meg-megállva, újból és újból visszatérve egy-egy figurához vagy jelenethez, hosszasan ízlelgetve a sziporkázó humorú, fordulatokban és izgalmas jelenetekben gazdag pezsgő történeteket, briliáns nyelvi megoldásokat és szójátékokat.   Kertész Erzsi ugyanakkor nemcsak az egyik legjobb humorú kortárs gyerekirodalmi szerző, hanem remek kísérletező is. Az Állat KávéZoo (2016) az előző két kötethez hasonlóan sziporkázó humorával kényezteti az olvasókat és a jobbnál jobb poénokkal újból kíméletlenül megtornáztatja nemcsak gyerek, hanem a felnőtt olvasók rekeszizmát is. Az előzőekhez képest az Állat KávéZoo viszont, nem egy hosszabb történetből áll, hanem egymáshoz lazán kapcsolódó különálló állatmesékből, amelyek szó szerint is állati kávéházi történetek. De a kötet állatlexikonként és viselkedéstanként is jól működik. A tér és a történeti szál összekapcsolódása kulcsfontosságú, csakhogy ebben a kötetben megváltozik a korábbiakhoz képest a szerepük. A főszereplők itt nem valahonnan valahová tartanak térben, hanem egy olyan közösségi teret teremtenek, az Állat KávéZoot, ami bevonzza a legkülönfélébb állatokat a dzsungelből kicsitől nagyokig, a vérszomjas ragadozóktól a jámbor, olykor depis növényevőkig. Így olyan különleges találkozásokban és meglepetésszerű élményekben lehet része az idelátogatóknak, a házigazdáknak és egyben az olvasóknak, amiben máshol aligha. Már szinte meg sem lepődünk azon, hogy a vendégek között a távolabbi kultúrák egyedei is feltűnnek, mint például a fényképezőgépekkel felszerelt pingvin-turistacsoport, melynek tagjait a kávézó fagylaltos pultjában szállásolják el. Kétségtelenül remek hely a kávézó arra is, hogy kiváló (állat)portrék készülhessenek, sőt, még egy-egy egzotikus állat jellemrajza és élettörténete is kibontakozhat. Két antilop a főszereplő, stílusosan a nevük is ezt sugallja, sőt azt is, ha összeolvassuk a neveiket, ketten együtt tesznek ki igazából egyet. Antika a kissé lassú felfogású, félénk, de csupa szív, lelkes és álmodozó antilop, Lopez pedig a bátor, aki anno „megnyerte az antilopiskolai bátorságpróbát éjszakai fűben osonás kategóriában”, ő az erős és eszes, aki kitalálja és megvalósítja vágyaikat és elképzelései(ke)t. (11.) Közösen hozzák létre és működtetik a dzsungelszéli tisztáson a kávézót. A kezdeti szélcsendes időszakot leszámítva egyre inkább tódulnak a vendégek a két antilop kávézójába. Megfordul náluk a nem sok jót sejtető, hatalmas gubóját cipelő fekete özvegy, aki barátnőit kártyapartival álcázott torra invitálja.   Szemtanúi lehetünk egy félresikerült ara-kapcsolatnak, melynek drámája épp a kávézóban csúcsosodik ki. Fanyar humorral figyelhetjük Antika kedvenc állatának, egy kolibrinek a látogatását vagy a szomorúságához makacsul ragaszkodó orrszarvú alulszervezett szülinapi partiját, s azt, hogy az ünnepeltet mennyire nem tudja kimozdítani senki és semmi az önsajnálatából. De olyan rangos események is helyet kapnak itt, mint az elegáns nyakkendős strucc csapat rendhagyó igazgatósági ülése, vagyis dr. Strucc Titusz vezette Futóhomok Rt. „Igazgatósági Állással egybekötött évértékelő értekezlete” (40.) vagy a 24. Állati Divat- és Stíluskonferencia, melyen szinte valamennyi faj képviseltette magát a dzsungelből. És természetesen az állatok királya is ellátogatása családjával a kávéházba, alkalmat adva a leendő trónörökösnek, hogy gyakorolhassa az uralkodói viselkedést és a kegyet az alattvalókkal. Az Állat KávéZooban tehát mozgalmas, olykor akciódús jelenetekből sincs hiány, amelyek talán a majmok nyárindító fesztiváljakor érik el tetőfokukat, s egyúttal a jövő újragondolására késztetik a kávézó tulajdonosait. Antika és Lopez vérbeli vendéglátók, nyitottak, ösztönös együttérzéssel, érzékenységgel és kellő humorral viseltetnek a vendégekkel szemben. Az Állat KávéZoo ennek köszönhetően egy olyan családias és meghitt hely, ahol mindent elkövetnek, hogy a betérő állatok jól érezzék magukat, hiszen a két antilop nemcsak az állattársak különös étkezési szokásait ismeri, hanem remek állat- és jellemismeretről tesz tanúbizonyságot. A kávézóba ellátogató állatok számos mókás jelenetbe keverednek. Eközben nemcsak őket ismerhetjük meg jellegzetes vonásaikkal vagy furábbnál furább szokásaikkal együtt, hanem magunkra is ismerhetünk bennük és aktuális világunkra. A kötet sokszor különös, mégis nagyon is szerethető állatszereplői tehát tükröt tartanak nekünk. Jó példa lehet a tigris „átváltozása”. Éhes fenevadként tér be a két antilophoz, viszont Lopez meggyőző erejével ráveszi, hogy húsevő szokásaitól megváljon és lelkes rizspuding fogyasztóként már a dzsungel és környéke leglelkesebb versszerető vega ragadozójává váljon. Nemcsak a kávézó kitartó testőrévé szegődik, hanem lelkesen szerkeszti „Rizibizi” címmel a táplálkozástudományi folyóiratát tigrisek számára. (17.)   A kötetben szereplő állatok jellemvonásait több esetben a nevük is találóan tükrözi. Így például a marabú neve: Mar-A-Bú, az oroszláncsalád tagjai: Leon, Leona és a fiúk Neon, az aralány pedig Sarah, és hogy is hívhatnák másként tutyimutyi vőlegényét, mint Para (Paramuci), akinek az anyja Aranka, a határozott ara-legény pedig nem más, mint Karakán. A többi állat a tulajdonnevét az állatfaj megnevezéséből kapja, mint például az orrszarvú, víziló, aligátor, kolibri, anakonda, csincsilla, tigris, fekete özvegy vagy a pingvin esetében. E két névadásban viszont közös, hogy több jelentéssík egymásba csúsztatásán és szójátékon alapulnak. Az Állat KávéZoo borítóképe is ezt a színes, eseménydús találkozást ígéri a többféle állat tappancs- és szárnynyoma, ahogy körbeülnek egy virtuális asztalt kedvenc sütijükkel, italukkal máris állati jó kávéházi hangulatot sejtet. Ezt fokozzák tovább a kötet további illusztrációi is. A Bibedombi szörnyhatározóból már jól ismert, 2015-ben év illusztrátora díjat nyert Hanga Réka illusztrációi remekül hozzák játékba vizuálisan Kertész Erzsi frappáns és merész nyelvi humorát és metsző iróniáját. Kertész Erzsi és Hanga Réka kötetét tehát nehéz letenni, mert az a fajta könyv, ami jó, ha valahol elől marad, kéznél, hogy tetszőlegesen fellapozhassuk valamelyik kedvenc jelenetünknél. Forrás: Könyvmutatványosok       Kiadás éve: 2019 Oldalszám: 112   Nekünk mi jelenti a Paradicsomot? Romantikus naplemente? Végtelen lustálkodás? Megnyugtató wellness - esetleg egy kis titokzatossággal vagy drámával fűszerezve? Az Állat KávéZoo mesekönyvből ismerős állatian furcsa kalandok folytatódnak... A többszörösen díjnyertes szerzőpáros újabb kötete!     Antika és Lopez úgy dönt, hogy a dzsungel egy lakályos részén megteremti a Nagy Közös Boldogság szigetét. Tomáto valóban paradicsomi hely, mindenki előtt nyitva áll, aki a boldogságot keresi! Ahogy Kertész Erzsitől megszokhattuk, a merész nyelvi játék, a kabarétréfákba illő helyzetkomikum és a metszően ironikus humor mögött nagyon is magunkra ismerhetünk.     Fási Bella Kétszer a Paradicsomról Hallottatok már a Paradicsomról? Akármennyire is megtévesztő, nem a piros gyümölcsről van szó, hanem egy csodálatos helyről, ami talán csak a mesékben létezik. És hallottatok már a két antilopról, Lopezről és Antikáról, akik most új vállalkozásba fognak? Akár hallottatok róluk, akár nem, akár tudjátok, milyen hely a Paradicsom, akár nem – ezek a kalandok biztosan érdekesek lesznek számotokra! Kövessétek a két szökdécselő négylábút, hogy megtudjátok, hogyan próbálják létrehozni a maradéktalanul boldog paradicsomi helyet, a Tomátót egy kellemes kis erdőben, és hogyan népesítik be állatokkal! Találkozhattok a költő és animátor Tigrissel, a szurikátákkal, a karizmatikus kojottal, a Kígyóval (mert minden Paradicsomban elkél egy kígyó!), a háziszörnnyel (de csak ha nagyon nagy szerencsétek van), és megannyi más állattal is. És megismerhetitek kedvenc szokásaikat – mit csinálnak szabadidejükben a pandák? Mi az a Megmondó Hely? Mit csinál egy animátor? És hogyan birkózik meg Lopez a nehézségekkel? Sikerül, amit Antikával elterveztek? Sikerülhet egy helyet létrehozni, ahol mindenki tényleg boldog? Ha elolvassátok, kiderül, és elárulom, egy röpke pillanatra még maga az író is benne lesz a történetben. Megéri követni a történéseket! Kertész Erzsi legújabb könyvét meleg szívvel tudom ajánlani mindazoknak, akik szeretnék, hogy a gyerekek ne csak szórakozzanak, hanem tanuljanak is valamit abból, amit olvasnak. Ez a történet, mindamellett, hogy tele van humorral, megmutatja, hogy épül lépésről lépésre egy közösség, milyen nehézségekkel szembesülnek a vezető pozícióban lévők, hogyan küzdik le az állatok olykor a természetüket a nagyobb jó érdekében, vagy éppen azt, hogyan képtelenek túllépni kisstílű problémákon. A különböző igényű állatok mind magukkal hozzák a saját igényeiket, a saját szokásaikat, ötleteiket, és Tomátó, ez a boldogság-kereső hely egyre színesebbé és színesebbé válik. Ahogy tovább haladnak a könyvben, a gyerekek egyre több és többféle dolgot ismerhetnek meg. Új kifejezéseket, fogalmakat tanulhatnak, amiket az író azon nyomban, amint használ, meg is magyaráz – a gyerekeknek úgy bővül a fogalomtáruk, szókincsük, hogy szinte észre sem veszik. Kertész Erzsi könnyedén oldja meg ezt a helyzetet a két főszereplő, Lopez és Antika dialógusaival. Lopez, az okos, felvilágosult antilop, a vállalkozó szellem, az események fő mozgatórugója, aki munkát nem sajnálva igyekszik igazgatni az általa kiötlött Paradicsom ügyes-bajos dolgait, Antika az egyszerű, de jólelkű társa és barátja pedig folyamatosan, ha nem is segít, de felteszi azokat a kérdéseket, amiket a kis olvasók is feltennének. Minden fejezet egy-egy újabb kalandot mesél el, egy-egy új állat érkezését, beilleszkedését ismerhetjük meg. Akik olvasták az előző könyvet (Állat KávéZoo), azoknak ismerős lehet Tomátó legelső alkalmazottja, a mogorva költő és animátor Tigris, akinek aranyköpései és szörnyű versei végigkísérik az olvasót a könyvön. Aztán sorra érkeznek a vendégek, a boldogságkeresők. Elsőként a szurikáták érkeznek, és létrehozzák saját kedvenc helyüket – a Megmondó Helyet, ahol kíméletlenül lepontoznak mindent és mindenkit. A naplementének csak három és fél csillagot adnak, hát még a lágy szellőnek! Később megérkezik a kojot, a karizmájával és személyi kultuszával, a pandák, a gigászkalmár, akit mindjárt háziszörnnyé avatnak – sosem jöhet fel a víz felszínére, és tömegével vonzza a turistákat, de ott van, és ez a lényeg, hiszen Lopez és Antika tisztességes vállalkozást vezetnek. Kertész Erzsi nem kevés rejtett kritikát csempészett a könyv lapjaira, ami azt hiszem az idősebb olvasók számára is élvezetessé teheti a művet. Az író mai nyelvezettel és naprakész megközelítéssel boncolgatja a boldogság keresésének és megtalálásának nagy kérdéseit, mindezt klasszikus állatmesei, fabulai formába rejtve, emészthetően a fiatalabb, alsós korosztály számára is. Ebben a világban a boldogsághoz éppúgy szükséges a dráma (amelynek még alfajait is megismerhetjük futólag!), mint a wellnessrészleg, ahol – Antika nagy meglepetésére – nem kell csinálni semmit, csak kikapcsolódni. Tomátóhoz éppúgy hozzátartozik az intrikákat szövögető kígyó, (mert egy kígyó minden Paradicsomban elkél, sőt, ajánlott!), mint a paprikaültetvény, ahol a megfáradt vezetőség berendezheti irodáját, ha belefáradt a sok paradicsomba és az ingatlanzűrökbe. És végül, egyik pillanatról a másikra megjelennek a farkasok, és elkezdődik a végkifejlet. Törvényeket hoznak: a boldogság szigorúan kötelező, irigykedni, csúnyán beszélni tilos, és így tovább, Tomátó pedig meg lesz „rendszabályozva”. A vállalkozás fellendül, özönlenek az állatok, hogy részt vehessenek a Boldogságban. Kedves felnőtt, szülő, nagymama vagy nagypapa, vagy bárki, aki esti mesének fogja olvasni a könyvet, és nem szeretné megtudni, mi lesz a vége, álljon meg itt! De azok, akik nem bírnak magukkal, és kíváncsiak, mi is a vége annak, amit csemetéik kezébe fognak adni – abba ne hagyják az olvasást! Lopez végül megérzi – akárhogy is, valami elveszett, ahogy megérkeztek a farkasok. Valami elromlott, egyre távolabb kerül az igazi boldogságtól minden állat, de legfőképp ő. A boldogság legyen bármily törékeny és titokzatos dolog, Lopez biztosan érzi, tudja – így nem működik. Így hát a kis olvasók nemcsak Tomátó fellendülését, hanem – ahogy Kertész Erzsi nagyon szellemesen fogalmaz – a túlérését is megismerhetik. Antika és Lopez, eredeti természetükhöz híven végül, egy gyors döntést követően visszatérnek oda, ahonnan jöttek, ahol Tomátó boldogsággal terhes szellője helyett végre újra a Szabadság szele simogatja az arcukat, ahogy tovaszökdécselnek a prérin a három és fél pontos naplementébe. Forrás: cerkabella.blog