Vibók Ildii: Balu   Balu vagyok, meg Öcsi, meg néha Bálint, vagy Balu. A két utolsó olyankor, amikor a Mami belelép vagy beleül valami hegyes cuccba, ami tök véletlenül az útjába kerül, vagy a székére. Oda is tök véletlenül. Egy erdő mellett lakom a családommal, meg a barátaimmal, és a családom pont olyan, mint egy csomó mindenki másé: van a tesóm, meg a szüleim.     Vibók Ildi: A négy évszak   Karnevál idején minden megtörténhet, pláne a varázslatos Velencében. Így Tóni - történetünk hőse - cseppet sem lepődik meg, mikor a nagy forgatagban hirtelen fölkapják és egy szempillantás alatt egy apró boltocskában találja magát, ahol négy Maszka - a Tavasz, a Nyár, az Ősz meg a Tél - vetélkedik azon, melyikük is a legfontosabb.   Vibók Ildi: Szíház az egész világ Három botcsinálta boszi hajnal óta küszködik a mocsárban. Varázs-főzet készülne megrendelésre, de a lötty íze egyre inkább a babgulyásra emlékeztet. Sebaj, itt ez a másik recept, és aki írta - valami Will Shakespeare -, nagyon érthetett a bájoláshoz, az már a hozzávalók listájából látszik. A bűbájosok be is gyűjtik a szükséges lápi csúszó-mászókat, de mielőtt még az üstbe kerülnének, a jobb sorsra érdemes állatok mesélni kezdenek, és megelevenedik a színjátszás története az ősmanusok előadásaitól egészen napjainkig. Princzinger Anna: Tell Wilmos A mese a hírneves svájci íjászról, a hős Tell Vilmosról szól, aki nem volt hajlandó meghajolni az ország zsarnoki helytartójának botra tűzött kalapja előtt, és kisfiáról, Gemmyről, aki bátorságával a legfontosabb pillanatban hitet öntött apjába.   Fontos szereplő még egy alma, amely a gyerek zsebéből egyszer csak - rettenet! - céltáblaként a fejére került, és arról, hogy Tell kinek szánta azt a bizonyos második nyilat, ha az első célt tévesztett volna.