Tartalomjegyzék
Mamaróka dolgozni megy
A Kölyökőrző
Babaróka barátra lel
Mamaróka beteg
A bölcs tölgy alatt
Babaróka az orvosnál
Repülés a bagollyal
Babaróka bal lábbal kel
Babaróka elvész
Babaróka ajándéka
Mesélj szívből, és kinyílik a világ!
Milyen egy reális anya-gyerek kapcsolat?
Hogy néz ki ez mesei formában?
Mi történik, ha Mamaróka beteg lesz, kávézni szeretne, vagy dolgozni kell mennie?
Mi van, ha Babaróka bal lábal kel, egyedül érzi magát a kölyökőrzőben, vagy elvész a piaci tömegben?
És mi van, ha egyszerűen nincs elég türelem, és összevész Babaróka és Mamaróka?
Pont ők, a legszilárdabb páros?
Ismerd meg a végtelen finomsággal felcsendülő Babaróka-meséket, melyekben biztonságos szeretetben tágul ki a világ Babaróka és Mamaróka számára is!
Hajdu Zsanett
Kiss Judit Ágnes a kortárs líra megkerülhetetlen alakja. Most mégis meséken keresztül szól a kisgyerekekhez és a szüleikhez. Szerinte a szülők szívesebben olvasnak mesét, mint verset – és igaza van, valóban sokkal több mesekönyv kerül le a polcokról, mint gyerekverseskötet.
Én egy cseppet sem bánom, hogy Kiss Judit Ágnes ezúttal a próza nyelvét választotta, mert sikerült gyönyörűen kihasználnia a mesei elbeszélés lehetőségeit, miközben megtartotta azt a jó költői szokást, miszerint a szavakkal óvatosan kell bánni: egy sem kerülhet bele a könyvbe átgondolatlanul!
A Babaróka-mesékben az a legcsodálatosabb, hogy egyszerre van jelen a gyerek és a szülő őszinte és hiteles nézőpontja. A történetek az anya-kisgyerek kapcsolat átalakulásának folyamatát ragadják meg nagyon is mesei, ugyanakkor mégis hétköznapi pillanatokban lefestve.

Azokat a pillanatokat, amikor a kisgyerek igyekszik leszakadni a mamájáról, amikor már ragaszkodik hozzá, hogy maga csinálja meg a reggeli kakaóját, és amikor a mamának is igazán jól esne úgy meginnia a kávéját, hogy közben nem történik semmi. Feltűnnek azok a nehéz helyzetek, amikor a mamának bátran vállalnia kell emberi, pardon, rókai mivoltát a gyerek, nem gyerek, kölyök előtt: hogy bizony ő is elfáradhat, sőt, még a türelme is elfogyhat, hibázhat, mit bárki más.
Azokat a pillanatokat illusztrálják a mesék, amikor – még ha hiányoznak is egymásnak – képessé válnak egyedül is rácsodálkozni a világra: Babaróka először, Mamaróka pedig újra.
A kisgyerek-anya kapcsolatot unalmasan és didaktikusan lefestő mesék után most végre itt egy kerek kis mesekönyv tele fantáziával, olyan hihetetlen karakterekkel, mint a legszebb mosolyú sétáló tulipán, örvös orvos, a bölcs tölgy, vagy Kiscica, Babaróka legjobb barátja... A történetek pont annyira vannak eltávolítva a fantasztikus elemekkel a valóságunktól, hogy közben megengedik, hogy minden feszengés nélkül, kényelmesen ismerjünk magunkra a szereplőkben.
A Babaróka-mesék igazi anya-gyerek történetek. Az első szavak felolvasásával egy olyan otthonos világba érkeztek, amiben együtt tapasztalhatjátok meg a babakor végével járó közös veszteséget, a belépést a dacos gyerekkorba, az egymásról való lassú leszakadást, a világ kinyílását, a rácsodálkozást, miközben természetes, hogy ez a folyamat kettős: egyszerre izgalmas és vágyott, ugyanakkor szomorú és nosztalgikus is.
Kisgyereknek lenni nehéz. Anyának lenni is nehéz. Ezekben a mesékben viszont két olyan azonosulási pontot kaptok, Babarókát és Mamarókát, akik benneteket is egy igazi mesei térbe emelve segítenek nektek az óvodás időszak nehézségeinek feloldásában. Megtapasztalhatjátok, hogy akkor vagytok a helyeteken, ha vállaljátok önmagatokat. Lehet bal lábbal kelni, nyűgösnek, fáradtnak és dühösnek lenni, sőt, még össze is lehet néha veszni, hogy aztán szépen kibékülhessetek. Megkönnyebbülhettek, mert ebben a mesekönyvben hibázni szabad, sőt néha kell is.
Babaróka bátor kis rókához méltóan nyit a világ felé, miközben vissza-vissza tér Mamaróka biztonságot jelentő ölelésébe. Szép lassan barátra talál Kiscica személyében a Kölyökőrzőben, akivel nagyon szeret fogócskázni és bújócskázni, miközben éppen annyira szeret még Mamarókával is tornyot építeni.
A négylábú állatkölykök legnagyobb dicsősége, ha a bagoly elviszi őket egy körrepülésre, és Babaróka ebben is nagyon bátor és bajtársias, amikor a mindig cserfes Kiscica megijed a születésnapjára kapott magasságtól. Persze az is előfordul, hogy a nagy világfelfedezés közben Babaróka bajba kerül, mondjuk elvész a piaci tömegben, de szerencsére ez a végtelenül mesei világ minden ijesztőnek tűnő helyzetével is végtelenül biztonságos, így végül a legrettentőbb helyzetek is varázslatosan egyszerű megoldásokkal zárulnak.

konyvutca.blogspot
Az én gyermekeim imádták az olyan meséket, amikor a saját napi kalandjaikat foglaltam egy történetbe, őket pedig egy kismacival, egy kiskutyával, vagy éppen egy kisrókával személyesítettem meg. Ezeket a meséket idézte fel bennem ez a nagyon szeretnivaló, aranyos kis könyv.
Hétköznapi helyzeteket élhetnek át a gyerekek Babarókával, éppen olyanokat, amilyeneket ők is átélnek nap, mint nap. Mamaróka egyik nap egyszer csak dolgozni megy és Babarókának először a szomszéd Cicanénihez, majd a Kölyökőrzőbe kell mennie.
Az elválás fájdalmas, hiába a sok érdekes játszótárs a Kölyökőrzőben, és hiába van hinta, csúszda, árnyas fák és tavacska, Mamaróka nélkül semmi nem az igazi. Ám a sétáló tulipánok sok mindenre képesek.
Babaróka lassan barátokra talál, már kedves hely számára a Kölyökőrző. Amikor Mamaróka megbetegszik, ő maga segít bekapni a gyógyszereit, hogy minél hamarabb meggyógyuljon, majd őt is elkísérhetjük az orvoshoz, egy nagy szeretnivaló mackódoktorhoz, aki igen különös módon adja az injekciót.
Megtudjuk, milyen az, ha Babaróka bal lábbal kel és vajon van-e bátorsága egy bagollyal sétarepülésre menni? Bevásárolunk velük a piacon és bizony kétségbeesünk Babarókával együtt, amikor a mamájával szem elől tévesztik egymást.
Mind-mind olyan mese, amelyek egy kicsi gyerekkel is megtörténhetnek, és minden esetben megnyugtatóan zárulnak az események.
A mesét Egri Mónika gyönyörűszép illusztrációi teszik még kedvesebbé, színesebbé, aranyosabbá, Babaróka és Mamaróka mindketten imádnivalóak.
Kedvenc idézeteim:
"Senki sem tud olyan szépen mosolyogni, mint egy sárga-piros tulipán."
"Az tesz a legjobbat anyának, ha lefekszik
és hallgatja egy kicsit a rózsákat - zárta le a beszélgetést apa.
Átkarolta Mamarókát, és bekísérte az ágyba.
Nemsokára felhangzott kinn a kertben a futórózsák éneke."
"A bagolyról legtöbben azt képzelik, hogy szemüveget hord,
egész nap csak ül az odújában, és olvas, de ez nem igaz.
Mondjuk tényleg odúban lakik, sőt, olvasni is szeret,
ráadásul olyankor szemüveget is visel,
de közben sorra nyeri a hosszú távú repülési versenyeket.
Meg a rövid távúakat is.
Sőt remekül tud repülés közben olvasni.
Vagy olvasás közben repülni."
Mamóka beteg lesz
Mamaróka a világon mindennél jobban szeretett aludni. Babaróka tisztában volt azzal, hogy minden reggel neki kell lelket verni bele, de azt is hamar megtanulta, nem mindegy, mikor próbálja felébreszteni. Ha ugyanis a fölfelé mászó csigára hasonlító hatost mutatta az óra, Mamaróka először csak morgott: hrrrrrrrr, de ha Babaróka tovább zaklatta, még a fülébe is harapott. Ha viszont már a szívószálra emlékeztető hetes jelent meg, Mamaróka hajlandó volt kinyitni a szemét.
– Ébresztő, eljött a reggel! – rikkantotta Babaróka, és félrerántotta a fűzfalevélfüggönyt, hogy a nap besüssön a házba. Mamaróka azonban csak felnyögött, és a fejére húzta a párnát.
– Kelj már fel, anya! – nyaggatta Babaróka, de Mamaróka válaszul elfordult és összegömbölyödött a takaró alatt.
– Mi a baj? – rettent meg Babaróka.
– Nagyon fáj a fejem – nyöszörgött Mamaróka elhaló hangon.
– Kelj fel, anya, reggel van! – rázogatta tovább értetlenül Babaróka.
– Nem tudok, fáj a fejem, meg sem tudom mozdítani!
Babaróka megpróbálta lehúzni róla a takarót, mire Mamaróka sírva fakadt. Babaróka ettől igazán megrémült.
Apa ekkor ért vissza a reggeli fürdésből.
– Mi történt? – kérdezte csodálkozva.
– Anya nem kel fel – panaszolta Babaróka –, pedig eljött a reggel, a függönyt is elhúztam, hogy a hasára süssön a nap!
– Fáj a fejem! – ismételte Mamaróka.
– Gyere, Kisrókám – fogta kézen apa –, menjünk reggelizni!
– De anya szokta adni a reggelit! – nyafogta Babaróka.
– Hagyd most anyát! Beteg – szólt rá apa, és kiterelte a konyhába. Ő vitte el a Kölyökőrzőbe is, és ő ment érte délután. Babaróka alig várta, hogy hazaérjenek, és játszhasson az anyukájával.
– Anya, gyere, építsünk tornyot! – kiabálta.
– Nem érted, hogy anya beteg? – mordult rá válaszul apa. – Gyere, majd én építek veled tornyot! – tette hozzá sokkal szelídebben.
Babaróka nem értette: hiszen már délután van, hogy lehet, hogy Mamaróka még mindig nem gyógyult meg?
Tornyot épített apával, még sokkal nagyobbat, mint Mamarókával szokott, sőt, segített neki elkészíteni a vacsorát is, de közben folyton csak azt várta, hogy Mamaróka egyszer csak előugrik, és fogócskázni kezd vele.
Mamaróka elővánszorgott a vacsorához, kis fehér bogyókat tett a tányérja mellé.
– Jobban vagy? – kérdezte aggódva apa. Mamaróka csak a fejét rázta, de azt is óvatosan, mert még mindig fájt neki.
– Én is kérek olyan cukorkát! – mondta Babaróka.
– Nem lehet – válaszolta Mamaróka –, ez nem cukorka, hanem gyógyszer! Azért van, hogy jobban legyek.
– Nem baj, adjál! – unszolta Babaróka.
– Nem adhatok – magyarázta Mamaróka –, mert beteg lennél tőle.
Babaróka nem értette, hogy lehet beteg attól, amit az anyukája pont azért akart megenni, hogy ne legyen beteg.
– Akkor én fogom betenni őket a szádba – ajánlotta.
– Miért? – csodálkozott Mamaróka.
– Mert én akarlak meggyógyítani – válaszolt Babaróka.
Mamaróka engedelmesen kitátotta a száját, és Babaróka belepottyantotta a gyógyszereket.
– Még egyél ilyet! – mondta, miután az anyukája szépen lenyelte egy pohár vízzel a kis fehér bogyókat. – Azt akarom, hogy hamar meggyógyulj!
– Most nem vehetek be több tablettát – rázta a fejét Mamaróka. – Az már túladagolás volna. Nagyon rosszul lennék tőle.
– Túladagolás? – csodálkozott Babaróka, mert ezt a szót még sosem hallotta. Nem fért a fejébe, hogy két gyógyszertől jobban lesz a mamája, háromtól meg rosszabbul.
– Az tesz a legjobbat anyának, ha lefekszik, és hallgatja egy kicsit a rózsákat – zárta le a beszélgetést apa.
Átkarolta Mamarókát, és bekísérte az ágyba. Nemsokára felhangzott kinn a kertben a futórózsák éneke.
|