A kelekótya kiskakas (2) |
Csukás István |
2012.10.14. 17:34 |
A kelekótya kiskakas csak egy kicsit búslakodott, csak egy picit lógatta a taraját, megrázta magát s újra elindult, hogy megtanuljon beszélni.
A kacsaúsztatóhoz ért. A vízben sárga kiskacsák úszkáltak, lebuktak, csőrükkel kutattak, keresgéltek, tollászkodtak, fecserésztek.
A kelekótya kiskakas megállt az úsztató szélénél. Egy sárga pelyhes kiskacsa odaúszott, megnézte vidáman csillogó szemével és hápogott.
– Háp, háp, háp!
A kelekótya kiskakas figyelt, majd nagyra tátotta csőrét és hápogott.
– Háp, háp, háp!
A sárga pelyhes kiskacsa intett neki, hogy jöjjön be a vízbe!
A kelekótya kiskakas bedugta az egyik lábát óvatosan a vízbe, majd kikapta gyorsan s megrázta a fejét, hogy nem megy! A sárga pelyhes kiskacsa mérgesen kiabált.
|
|
A kéményseprő hóember |
|
2017.09.30. 20:45 |
Írta: Végh György, illusztrálta: Molnár Jacqueline. Pozsonyi Pagony, 2011., 64 oldal
Hogy kicsoda Hókuszpók Istók? Olvass bele a részletbe, és megtudod! És miféle hóemberek találhatók Budapesten? Hogyan lesz egy hóemberből kéményseprő? És mit csinál, ha elmúlik a tél? Mind-mind benne van a mesében - ésmég sokkal több: vidámság, kacsakaringó, könnyű szállingózás.
A szöveget Molnár Jacqueline szuggesztív képei illusztrálják - no meg a tied, ha megrajzolod a saját párhuzamos mesédet az üres oldalakra.
Második fejezet
amelyben elkezdődik a mese, de tényleg!, és megismerjük Hó-kuszpók Istókot
|
|
A kis ló Tündérországban |
Menyhért Anna |
2013.07.07. 22:13 |
Írta: Menyhért Anna, illusztrálta: Balogh Andrea. Csodaceruza, 2010. 32 oldal
 A Menyhért Anna által írt kisló-történetek egyik nagy különlegessége, hogy a mesék létrejöttének körülményei cseppet sem mellékesek: mindegyik fejezet anya és Tomi párbeszédével kezdődik, és végig közösen szövik a mese fonalát. A főszereplő kis ló a kezdet kezdetén eltéved, és így keveredik el a tündérek birodalmába, ahol igazán remekül érzi magát, tehát úgy dönt, hogy ott is marad egy darabig, így aztán persze számtalan izgalmas kalandban lesz része!
Most itt olvashatjátok nálunk a mesekönyv első meséjét...
|
|
A nagy utazás |
Paulovkin Boglárka |
2013.07.25. 12:10 |
Írta és illusztrálta: Paulovkin Boglárka. Pozsonyi Pagony, 2012., 80 oldal
Paulovkin Boglárka mesekönyvében Róka és Egér, miután elvesztik erdőbéli otthonukat, útnak indulnak a városba, ahol egy kedves kisfiú, Andris befogadja őket.
Róka és Egér a városban
Bizony, sokat utaznak egy év alatt Andris és barátai: járnak a Balatonon, síelni, és Budapesten is kipróbálják a trolit, a metrót és a villamost. A járművek és helyszínek megelevenednek Paulovkin Boglárka gyönyörű festményein. Kísérd el őket budapesti útjukra, olvasd el a mese elejét itt a weben, a folytatást pedig a könyvben. Vigyázat, még csak most kezdődnek a kalandok!
– Ide nézzetek, mit kaptam a Papáéktól! – robbant be Andris az udvari kis kuckóba, ahol a barátai, Róka és Egér szundikáltak.
Pali bácsi a függőfolyosót söpörte éppen. – Azért köszönni se felejts el nagy lelkesedésedben – csóválta meg kissé a fejét az öreg, de Andris már mondta is tovább.
– Sziasztok! Jó napot, Pali bácsi!
Róka és Egér kíváncsian nézegette a kis játék trolibuszt Andris kezében. Már egy csöppet sem voltak álmosak!
|
|
A nagy utazás (2) |
|
2016.04.02. 20:07 |
Róka és Egér hegyekben
Egér és Róka útnak indulnak, hogy új otthonra leljenek. kalandos útjuk során a téli hegyekbe is eljutnak, ahol megismerkednek a síelés örömeivel.
–Andriskám, igazán segíthetnél összecsomagolni! – szólt ki az udvarra Andris anyukája.
|
|
A piros tengeralattjáró (1) |
|
2020.07.07. 23:28 |
Írta: Kiss Ottó, illusztrálta: Orosz Annabella.Betűtészta, 2020., 144 oldal
4-8 éveseknek
A meseregény szereplői a hordóból eszkábált járművükkel - mondunk egy jobb szót - közlekedési eszközükkel eljutnak Grönlandra.
A József Attila-díjas Kiss Ottó izgalmas történetfolyamot mesél el kontinenseken átívelő barátságról, egy életre szóló emléket adó utazásról...
A kemping
A veszélyes szerpentinnek egyetlen előnye biztosan volt: viszonylag gyorsan leértek a völgybe. Még éppen csak esteledett, amikor véget értek a kanyargós utak.
Megkönnyebbültek.
Luca elővette a térképet, és megkereste rajta a legközelebbi kempinget. Csupán néhány kilométert kellett megtenniük odáig, ám az út mégis elég sokáig tartott, mert a kemping az országhatár túloldalán volt.
Eddig ugyan mindkét átkelőn gyorsan túljutottak, de most olyan hosszú kocsisor állt előttük, hogy több mint egy órát kellett várakozniuk.
Nem tehettek mást, kiszálltak, hogy megmozgassák a tagjaikat.
|
|
A piros tengeralattjáró (2) |
|
2020.06.03. 23:30 |
Igazi varázslat
És akkor valami olyasmi történt, amire Luca sem számított.

A bálna bronz bőre lassan bálnabőrré változott, a szeme és szája kinyílt, a farokuszonya pedig megmozdult.
Dominik hátrafordult, és elindult visszafelé. Közben csak dörzsölgette a szemét, hátha álmodja az egészet.
De nem. A bálnaszobor tényleg megelevenedett.
Addigra már Turbó mama és Beton tata is felállt a szobor tövéből. Tátott szájjal figyelték, mi történik.
– Legyél nagyobb, mint egy medve, te, ki össze vagy most menve! – kiáltotta Luca a másik varázsigét is.
|
|
A Sötétben Látó Tündér |
|
2017.03.01. 13:34 |
 Írta: Bagossy László
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2009
Illusztrátor: Takács Mari
Oldalszám: 64
Bagossy László története alapvetően két mese összefonódása. Az egyik Pirinyó Minyó, a kis tündér története, aki keresi életcélját. Ebbe a teljesen eredeti külső történetbe olvasztotta a szerző az ismert Világszép Nádszálkisasszony című népmesét, de A Sötétben Látó Tündérben több más népmesei elemet is találunk: van itt a szerelmét kereső legkisebb királyfi, sok-sok próba, találós kérdések, a világ másik fele, tizenegyfejű sárkány, csodás segítők és boldog vég.
Egy rövid részletet mutatunk most meg Bagossy "mesebeszédéből", mégis sok minden kiderül belőle: az is, hogy mennyire gyökerezik a népmesékben és tündérmesékben, és az is, hogy ugyanakkor mennyire modern és mai ez a mese.
|
|
A szomjas troll – Kis viking legendárium |
|
2019.01.24. 15:29 |
Írta: Varró Dániel, illusztrálta: Maros Krisztina. Jelenkor, 2018., 136 oldal
„Ült a pult mellett egy orklány jaffákat ledöntve torkán,
de olyan szép, hogy a troll, az rögtön beleszeretett,
zöld bőr, nagy fogak, hegyes fül, tetszett neki mindenestül –
sajnos ő volt, aki rajta a legjobban nevetett.”
Ebben a skandinávoskodó mesefüzérben a szörnyű zord fjordok világába kalauzolja olvasóit. Megidézi és "varródanisítja" az északi és a kelta folklór néhány jellegzetes alakját: trollokat, mocsári goblinokat, orkokat, leprikónokat, hableányokat és hablegényeket.
Van itt troll-legenda, finn minieposz, Andersen-paródia, sőt, tetszés szerint lehetünk főhősei egy vikinges gyerekfantasynek.
Részletek a mesekönyvből
|
|
A szomorú kacagány |
Bosnyák Viktória |
2014.06.21. 09:54 |
Írta: Bosnyák Viktória, illusztrálta: Rippl Renáta. Csimota Kiadó, 2014., 20 oldal

A kacagányok és kacabajkák falvát sövény választja el. Senki sem tudja, milyenek a sövényen túliak, de mindenki félelmetesnek és gonosznak képzeli őket.
Történet az egymás megismerésének fontosságáról és az előítéletek leküzdéséről.
|
|
Anyát megoperálták |
|
2017.03.01. 14:09 |
Írta: Tóth Krisztina, Illusztrálta: Hitka Viktória. Móra Könyvkiadó, 2015., 48 oldal
Gyermekien derűs az a hang, ahogyan Tóth Krisztina kislány hőse a betegségről beszél. Ha valamelyik szülő megbetegszik, az nehezen feldolgozható trauma a gyerek számára. Erről lehetne szomorúan írni, de a szerző inkább viccesen, a tőle megszokott friss szemlélettel közelít ehhez a tabutémához is.
Anya délután szokott értem jönni az óvodába. Felkelés után megesszük az uzsonnát, addigra általában odaér.
Egyik délután hiába vártam őt, a konyhás nénik már visszavitték a tálcákat. Nagyon aggódtam, mert a Mókus csoportban van egy olyan gyerek, akiért mindig későn, már sötétben jönnek. Féltem, nehogy velem is ez történjen.
Amikor már majdnem én is sírtam, megérkezett anya. Azt mondta, ne haragudjak, hogy kicsit késett, de orvosnál volt és várnia kellett.
|
|
Autósmesék - mai mesemondóktól (1) |
|
2012.10.14. 13:55 |
Békés Pál: Kocsi, a locsoló

A locsolókocsi nemigen nézegette magát a tükörben.
Elsőre persze mindenki azt gondolná, azért nem nézegette magát, mert nincs miben. Ugyan, hol teremne akkora tükör, amiben kényelmesen megbámulhatja magát egy ilyen behemót? Egy locsolókocsi?!
Micsoda falra kéne felaggatni a tükröt, ami előtt pipiskedhetne, ide-oda forgolódhatna a hat kerekén, mert ugye négy nem elég, akkora a tartálya, hogy hat radiálgumi is alig bírja. Talán egy egész házfalra kéne lógatni, talán egy ötemeletesre a Nagykörúton? Erre persze rögtön azt mondhatná valaki más: menjen szépen a vízpartra, és bámulja magát a tó tükrében. Jól hangzik, nem mondom, de ilyen csak annak szalad ki a száján, aki még nem próbálta magát megnézni mondjuk a Balaton vizében. Én próbáltam. Egyszer palaszürke, másszor palackzöld, néha égkék, aztán meg fodros, hullámos, tajtékos – álomszép! Csak nem tükröződik.
|
|
Autósmesék - mai mesemondóktól (2) |
|
2016.05.09. 13:59 |
Nógrádi Gábor: Ne sírj, ne sírj, kicsi kocsi!
Jártatok már úgy, hogy kaptatok valami új dolgot, de sajnáltatok megválni a régitől is? Az Autósmesék című mesegyűjteményből most egy ilyen mesét mutatunk.
"Új autónk lesz!" - és ennek mindenki nagyon örül. Tim is, Tom is, Apapa is, Anya is, Nagyi is és Papi is.
De mi lesz a régivel? Aki eddig vitte őket hegynek fel, völgynek le, szorgalmasan, annyi éven keresztül. Vicces mese Nógrádi Gábortól, Rubik Anna rajzaival.
|
|
Autósmesék - mai mesemondóktól (3) |
|
2018.02.20. 21:59 |
Lackfi János: A nagy autómosás

– Fogadok, hogy nem láttatok még autómosót! – magyarázott Köles a köré gyűlt többieknek. – Nagyon klassz lehet ott dolgozni. Először is fognak egy csomó vizet.
– Vizet? – érdeklődött Dinnye. – Az itt is van a pocsolyában.
Azzal már hozta is a törött játszóvödörben.
– Nos igen – folytatta Köles. – De aztán lemosóport öntöttek a vízbe.
– Azt mi is tudunk, van fehér kőmorzsánk! Első osztályú! Saját kezűleg bányásztam a dombon! – izgult rettenetesen Korom. – Hozom is rögtön!
|
|
Az ellopott nagymama |
|
2017.12.14. 02:41 |
Írta: Tóth László, illusztrálta: Egri Mónika. Pesti Kalligram, 2015., 184 oldal
Ez a gyönyörűen illusztrált mesekönyv a József Attila-díjas Tóth László legnépszerűbb meséinek áttekintő összefoglalása. Lenyűgöző, kaleidoszkopikus képe annak a színes mesevilágnak, képi és nyelvi teremtőerőnek és nem lankadó kísérletező kedvnek, mely a szerző több mint három és fél évtizedes gyermekirodalmi munkásságát jellemzi.
A tolvajkirály
Összegyűltek egyszer a tolvajok, hogy királyt válasszanak maguknak. Hogy mennyien voltak, senki nem tudja, mert szép számmal akadtak köztük olyanok is, akikről rendes körülmények között mindenki azt hinné, hogy tisztességes emberek. Csak annyi bizonyos, hogy tengernyien lehettek, mert még a puszta névsorolvasás is hét álló esztendeig tartott.
|
|
Az Illatok és Hangok Őrzője |
|
2014.06.21. 11:42 |
Írta és illusztrálta: Maros Krisztina. Csimota Kiadó, 2014., 40 oldal
Az emberek világából egyszer csak eltűntek a színek, s velük együtt a hangok és az illatok is örökre elveszni látszottak. Az Illatok és Hangok Őrzője azonban összes tudományát beveti, hogy a városok ismét eredeti színeikben pompázzanak. A történet, a nagyvárosi monotónia és a sokszínű természet közti ellentét érzékeltetésén túl, azt meséli el, hogy az igazi változáshoz nem elég a külső beavatkozás, ahhoz belül is változni kell.
A világ tetején, málnalekvár-fellegek és rózsaködök között lakott az Illatok és Hangok Őrzője. Arca, akár az aszalt alma, oly édes, és éppolyan ráncos is. Mosolya színtiszta muzsika. Tarka kunyhója telis-tele volt fiókokkal, melyekben a rég elfeledett illatokat és hangokat tartotta.
Éveken át gyűjtögetett, mint egy szorgos méh. Külön fiókba rejtette a nyári eső illatát és az esőcseppek koppanásait, nagymamák frissen sült kalácsainak emlékét és anyák lágy altatódalait. Egy titkos zugban pedig olyan parányi szelencét őrzött, amelyikbe csak a legapróbb ritkaság fért bele: egy kisdarázs álma a cseresznyevirágokról.
|
|
Állatkerti kalamajkák |
|
2016.05.10. 17:04 |
Írta: Malter György, illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina. Ciceró Könyvstúdió, 2013., 72 oldal

A szigorú víziló, a feledékeny krokodil, a hátfájós zsiráf, a bolond kobra, az éhes, de mégis barátságos tigris, a világhíres denevérkarmester, a koszos fülű elefánt, a goromba teve, ők mind-mind egy varázslatos állatkert lakói.
Velük találkozik a két jó barát, Mókus Marci és Panda Panni éjszakánként, amikor fölfedező útra indulnak az egyéves születésnapjukra kapott kulcsocska segítségével...
|
|
Állatkerti kalamajkák (2) |
|
2016.08.17. 17:59 |
 Fáj a hátam!
Végre lement a nap, és újra este lett. Mókus Marci leakasztotta nyakából a kulcsocskát, kinyitotta ketrece ajtaját, és rohant. Elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy az állatkert látogatói azt hiszik, hogy ők, az állatok be vannak zárva. Ha tudnák, hogy esténként mindenki ki tud jönni a ketrecéből! Lenne nagy csodálkozás és sikongatás. Közben elért a nagy útelágazáshoz, ahol barátjával, Panda Pannival minden napnyugtakor találkozni szoktak. Panni vidáman köszönt, majd együtt indultak tovább az egyik kis ösvényen.
Egy magas fasor mögött hirtelen nyögésekre és keserves sóhajtásokra lettek figyelmesek.
– Jaj de fáj a hátam, jaj a nyakam! – Kis csönd után a nyögés tovább folytatódott. – Jaj öreg csontjaim!
A két barát megtorpant, Marci pedig megbökte Panni oldalát.
– Gyere, másszunk fel erre a fára, és nézzünk onnan körül!
|
|
Álomcirkusz |
|
2016.05.21. 16:19 |
Írta és illusztrálta: Szegedi Katalin. Csimota, 2014., 32 oldal

Ostorcsattogás és kiabálás zaja törte meg a cirkusz porondján a próba megszokott hangjait.
Nagy volt a sürgés-forgás, mindenki szorgalmasan gyakorolta a számát. De nem akármilyen cirkusz volt ám ez! Az összes artista nyúl volt. A zsonglőr, a légtornász, a kötéltáncos, az erőművész, de még a kígyóbűvölő is, aki a locsolócsővel gyakorolt.
Don Alvaro, a szigorú cirkuszigazgató haragosan figyelte a próbát.
|
|
Álomszövő Pendula - Füstfaragó Jakab |
|
2016.05.22. 00:08 |
Írta: G. Szász Illona, illusztrálta: Szegedi Katalin. Naphegy Kiadó, 2015., 32 oldal

Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében, de még az én gyermekkoromban is az volt a szokás, hogy ha valaki Palotás utcáján megpillantott egy kéményseprőt, gyorsan körbesandított, nehogy valaki más megelőzze. Keresett a ruháján egy gombot, jól megcsavargatta, és ezt mormogta maga elé:
„Kéményseprőt láttam, szerencsét találtam!”
És addig el sem engedte, amíg három szemüveges ember nem jött vele szembe.Különben odalett a szerencséje!
|
|
|