Volt egy lány, aki utálta a könyveket. A szülei pedig imádtak olvasni, ezért tele volt az egész lakás könyvekkel és újságokkal. Ennek a lánynak volt egy fekete macskája. A szülei nagyon szerették volna, ha a lányuk olvasna. Egyszer egy napon aztán kinyitott egy könyvet. Amikor a szülei hazajöttek, azt látták, hogy a lányuk olvas... Kedves mese arról, hogyan szerette meg Menna a könyveket.   A téma örökzöld, és sok szülőnek feladja a leckét: hogyan szerettessük meg az olvasást gyermekünkkel? Nem mindig elég a családi példa, a könyvektől roskadozó polcok, és a szerteszéjjel heverő könyvek, néha bizony a véletlenre is szükségünk lehet. Felolvasásra és önálló olvasásra egyaránt alkalmas könyv, Leanne Franson rajzaival. olvasonaplo.net Mint könyvet szerető embernek, akinek a lakása is teli van mindenféle kötettel és állandóan helyhiánnyal küzd, egyik célom volt, hogy a gyerekeimbe is átvigyem a betűk iránti szeretetet. Na de mi van, ha ez nem történik meg? Mi lesz akkor, ha az utódaim pontosan ellenkezőképpen állnak az olvasáshoz, mint én? Nos, ez a kis könyvecske éppen erről szól. Meena otthonát szülei révén ellepik a könyvek. De tényleg, szinte szó szerint mindenütt ott vannak, s ő ki nem állhatja ezt. Ezért aztán hiába van ezek közt rengeteg ami neki is szól, egyszerűen nem hajlandó olvasni őket. A könyvutálatban társa a család macskája, Max, aki aztán bajba kerül és Meena akaratlanul is megismerkedik a könyvei szereplőivel, s aztán kénytelen magukkal a könyvekkel is közelebbi kapcsolatba kerülni. Kiderül, hogy a kemény (vagy éppen puha) fedelek közt milyen csodák is élnek.   Manjusha Pawagi írónő szerint ahhoz, hogy a gyerekek megszeressék a könyveket azért szerencsére is szükség van. S igazából erről szól ez a kis történet is: mert ha ráérez a gyerek az olvasás ízére, akkor már menthetetlen. Meg mondjuk arról, hogy hiába van otthon sok meg szép könyv, azért az kevés, mert meg is kell mutatni a gyereknek, hogy mi várhat rá, ha kinyitja azt a fedlapot. Különben tényleg csak kerülgetni fogja a porgyűjtő halmazokat. Pawagi története mellé Leanne Franson illusztrációi igazán illenek és örömmel fedeztem fel ismerős alakokat rajzai közt.   Kukacoskodás, de a kék kabátos nyuszi eredete nekem gyanús volt, hát utána néztem, s bizony az eredetiben Nyúl Péter Kalandjai szerepel, nem az Álomcirkusz, szóval van benne félrefordítás. Mentségére lehetne mondani a fordítónak, hogy 2003-ban még nem indította el sorozatát a General press, bár már jelent meg itthon korábban is Beatrix Potter mesekönyv, igaz csak a sztorik és egészen más illusztrációval. De én szőrösszívű vagyok:) Amúgy érdemes lenne kicsit javítani ezen és újra kiadni, mert nagyon szép és tanulságos könyv, ott a helye az Oroszlán a könyvtárban meg az Itt egy könyv mellett nem csak a gyerekkönyvtárak polcain, de otthon is.   Érdekesség amúgy még a könyv kapcsán, hogy tudtátok, a Könyvmolyképző Kiadót 2003-ban még nem így hívták? Ugyanis most ismét előszedtem a Bookline-on lévő kívánságlistámat, amin kb. 2006 óta szerepelt ez a könyv, de nem lehetett kapni azóta se, csak néha antikváriumban, de arról mindig úgy lemaradtam, mint happolásról a rukkolán. S bár a kötetben az van, hogy kiadta a Minerva Nova Kiadó, Szeged, viszont a könyv mostani bookline-os adatlapján már a Könyvmolyképző szerepel, viszont mindkettő felelős kiadója ugyanaz a személy: Katona Ildikó. Úgyhogy megvan a népszerű kiadó lánykori neve:)