Visszatérve beszélgetésünk apropójára – a Sündör és Niru c. mesekönyvre –, nem jelentett gondot a könyvben többször előforduló absztrakt fogalmak megjelenítése, mint pl. fény, zaj? Hogy kezdtél neki ezek illusztrálásának? Egy grafikus számára nagyon izgalmas feladat és nagy kihívás, hogy miként tud elvont dolgokat átírni, megjeleníteni, átfogalmazni a vizualitás nyelvére anélkül, hogy a végeredmény túl direkt lenne. A könyvben megjelenő vizuális világnak a diplomamunkám volt az előzménye, ami megkönnyítette a feladatot. Az is gördülékenyebbé tette az illusztrálást, hogy már korábbról ismertük egymást Petivel (Borbáth Péter,a könyv írója). A legnehezebb az volt, hogy hogy válik képpé egy íz vagy egy hang, ami ugyanakkor „terített asztal” is, hiszen ezer megoldás van arra, hogy lehet egy zörejt ábrázolni. A legnagyobb kihívás azonban annak a fajta ábrázolásnak a megtalálása, ami a legtöbb korosztály és olvasó számára is elfogadható. Ezt a legfontosabb szem előtt tartani. Illusztráltál már korábban is? A munkakörömből adódóan és a diplomamunkám miatt is. Az utóbbi elég különös téma volt. Gödöllői vagyok, ott élt a családunk egy jó barátja, egy kicsit bolond feltaláló, akinek az újabb és újabb szürreális találmányairól szóló terveit élvezettel hallgattuk. A szocializmus ideje alatt anyagmozgatóként dolgozott a Ganz-gyárban, ahol tényleg kitalált egy olyan módszert, ami megkönnyítette a munkafolyamatot. Ezért ki is tüntették, azonban ettől kezdve ipari mennyiségben kezdte gyártani az egyre szürreálisabb találmányokat, amelyek ténylegesen nem is voltak találmányok, inkább csak ötletek. Hogy csak egy pár példát említsek, feltalálta a gázgömbös cserkészövet és a körklaviatúrás zongorát is. A nagyszüleim kedvességből megvették tőle az egyik füzetét, és az ebben szereplő tárgyakat jelenítettem meg a diplomamunkámban. Amúgy ez a szál is abszolút tetten érhető a Sündör és Niruban, hiszen ebben a történetben is szerepel egy feltaláló, aki a szomszédunkra emlékeztet. Hogy kezdődött a közös munka Borbáth Petivel? Közösen vezettünk egy blogot, aztán felkértek a Sündör és Niru illusztrálására. Milyen technikával alkotod a képeid? Ez egy speciális technika, amit először a diplomamunkám során alkalmaztam, mondhatni direkt arra fejlesztettem ki. Egyfajta kollázs technikaként írnám le, amelyet ugyanakkor számítógépes programokkal rakok össze. A módszer lényege, hogy meglévő metszeteket, vagy általam létrehozott metszetrajzokat beszkennelem, feldolgozom, aztán szétszedem, és újra összerakom őket. Meglehet, hogy kissé bonyolultan hangzik, de a végén nagyon érdekes, álomszerű képeket eredményez. Például, ha egy arcot bogármetszetrajz darabkákból rakok össze, az így megalkotott arc képében benne lesz a bogár is, ami nagyon fura hangulatot ad az egésznek. Ez a technika a diplomamunkámhoz is passzolt, ugyanakkor a Sündör és Niruhoz is, mivel Peti írásaiban is megjelenik a szavaknak ez a fajta újrakeverése, egyfajta kollázsvilág formájában. Hogyan alkotod meg a karaktereket? Szabad kezet kapsz, vagy Péterrel és a kiadóval együtt találjátok ki? Önállóan dönthettem és tervezhettem, de jelzett a kiadó, ha valamit túlzásnak ítéltek. A Petivel el voltunk egymástól választva, ami azért volt indokolt, hogy ne legyen kavarodás az eltérő vélemények miatt, egy helyről jöjjön a kontroll. Eredetileg is olyannak képzelted el a karaktereket, amilyenek végül lettek? A karakter kitalálásnál nagyon messziről indultam, nagyon szélsőséges karakterekkel álltam neki a tervezésnek. Abból indultunk ki, hogy egy kicsit próbáljak meg elszakadni a klasszikus, lekerekített gyerekvilágtól, viszont ezután egy másik végletbe mentem át, így vissza kellett térnem valahova a kettő közé. Nem könnyű megtalálni egy mese esetében azt a fajta karakterábrázolást, ami nem túl drámai, de ugyanakkor a gyerekek és felnőttek számára is szerethető, élvezhető. Mennyire aprólékos ez a fajta munka? Például a borítókép megalkotása mennyi időt vett igénybe? Amennyire ezt a technikát gyorsnak akartam megalkotni, annyira lett végül macerás. Nem csupán a képek létrehozása, de már az alkotás során használatos metszetek megtalálása is rendkívül időigényes munka. Főleg fa, réz, meg acélmetszetekkel dolgozom. Ebben az esetben kimondottan a kiadó kérésére alkalmaztam ezt a technikát. Mennyi időd emésztette fel az illusztrálás? A vázlatozásnak körülbelül öt hónapja láttam neki, az illusztrációkat már egész szeptemberben csináltam, és október 21. körül fejeztem be. Maga az effektív, tényleges munka 2 hónap volt. A történet mely része fogott meg az alkotás során? Nagyon sok olyan momentum volt, ami megfogott. Mint már korábban említettem, a zajok és a fények ábrázolása különösen izgalmas volt, a feltalálóról szóló rész pedig a családunk barátja miatt is megérintett, de az egész történet hangulata képes magával ragadni. Melyik fejezetet volt a legnagyobb kihívás illusztrálni? Inkább egy-két karakter létrehozása volt nehéz. A figurák megalkotását, vagy Ushguli megmutatását sok apró figurával.