Tamás Zsuzsa

Fantáziánk birodalma

Gyerekkorom egyik kedvenc elalvás előtti ábrándja volt, hogy elutazom Meseországba, és ott egyszerre találkozom mindenkivel. Mindenki alatt legfőképpen Hófehérkét és a hét törpét értettem, de a többi számomra kedves mesehőst is (leginkább a Grimm-mesékből). Ennek a visszatérő vágyképnek is köszönhető, hogy odavoltam két történetért, amelyekben a főhős szintén „mindenkivel” találkozik.

Kálmán Jenő Sicc Meseországban című könyve a megvalósult álomnak tűnt, holott a szerző humora korabeli élclapok és Nagy Endre kabaréjának világát idézi (a szerző itt volt titkár, és maga is írt kisebb jeleneteket); ez akkor fel sem tűnt. Nem zavart, hogy Hófehérkét a legújabb divatlappal ébreszti fel Sicc („Nincs oly nő, ki föl nem ébred, / Új divatról hogyha szó van, / »Muti”« – sikolt Hófehérke, / És felül a koporsóban.”), viszont nem tudtam megunni a jelenetet, amelyben Sicc köddé válik („Meseország ezer éve / Nem látott még ilyen hajszát, / Kancsal Flóris ma sem tudja, / Ki vágta le a fél bajszát?”).

Talán lehet némi összefüggés humor és meglódult fantázia között: a másik kedvencem szerzője is a humoráról híres. Romhányi József Misi meséi című könyvében nem Misi utazik Meseországba, hanem a mesehősök jelennek meg a szobájában (de mindenki ám!), s mivel Misinél „a szegény, szerencsétlen, ide-oda dobált, szétcincált mesekönyvekből (…) gyakran átmenekültek a kihullott, kitépett oldalak egy másik kötet fedele alá”, a mesehősök is egészen új történetekben találják magukat.

A furfangos mesékben Misi is szerepet kap (hogy irigyeltem érte!); no és a „rímhányó” rímei is („Oh én szegény toportyán / se hurkám, se töpörtyűm, / fogdosok itt soványan / szúnyogot a sövényen” – sír a farkas, aki a történet végén haragoszöld csípős paprikát lesz kénytelen vacsorálni).

Utólag úgy látom, a maga módján mindkét könyv csak támogatta ábrándomat, és persze a hitemet abban, hogy Meseország, a hely, ahol minden fontos szereplő lakik, létezik.

A fontos szereplők új helyre költöztetése Békés Pált is foglalkoztatta, így született meg A kétbalkezes varázsló, amelyben a mesehősök egy lakótelepi ház lakásaiban bújnak meg. De nemcsak az ismert mesehősöket lehet fölkeresni egy-egy képzeletbeli utazás alkalmával: a fantázia éppen arra jó, hogy ismeretlen, sosemvolt lényekkel is találkozhassunk.

Forrás: meseutca