objektivafiokbol blogspot   A Fásli utcai Állatkórház sorozat első kötetében több mesét olvashatunk járó-, álló- és fekvőbetegekről. Az első történet a Kül- és belgyógyászaton játszódik, ahová Cézár, a farkaskutya kerül, aki bolhás és köhög. Akárcsak többen közülünk, ő is mindent megtesz azért, hogy ne kelljen bemennie a rendelőbe, de Pötyi nővér hajthatatlan. A vizsgálat végén Cézár Torokpirint kap (az összetevők listáját lásd a könyvben). De kaphatnak a kórházban kezelt betegek mosómedve kézkrémet és alvopirint is. A második mesében Nyúl úr (akinek mobiltelefonját megcsodálhatjuk a harmadik kötetben) gyógytornászhoz kerül, hogy lefogyjon, és elérje ideális ,,nyúlsúlyát''. Ezt követi egy mese a Fül-ormány gégészeten, ahol Trampli, az elefánt keseríti meg a betegek éjszakáit azzal, hogy az orra be van dugulva: ,,Dr. Kovács Béla ismét elvégzi az ilyenkor szokásos vizsgálatokat: megméri a tüsszentési távolságot, és beveti a takonymétert. Ezekkel a módszerekkel határozza meg a megfázás erősségét.'' Az utolsó mesében a mentő hoz egy szívbeteg terriert, akinek még a családfáját is átbogarászhatjuk a könyvben, ha ehhez van kedvünk. Felmerül a rasszizmus kérdése, amikor a terrier nem hagyja, hogy egy macska végezze el rajta a szívműtétet: ,,– Ezt a szégyent! – kiáltja Rokkó. – Ha a rokonaim vagy a sajtó megtudja, hogy egy közönséges macska operált! Brrrrr! Inkább a halál!" Végül Rokkónak nem kell a halált választania, mert minden szerencsésen megoldódik. A mesekönyv történetei könnyen olvashatóak, információkat tudunk meg az állatokról, de a harmadik kötetben szereplő helyszín, a patológia itt kimarad, így senkit sem ér váratlan meglepetés. Petrók Ildikó rajzai ezúttal is nagyon jól illeszkednek a szöveghez, bár a kötetben szereplő betűtípus közel sem olyan jó, mint a harmadik résznél használt. Mindenkinek ajánlom. Nagyon jó mesekönyv.