Vajon vannak-e a fáknak érzéseik? Boldogok-e, ha virágoznak? Álmodnak-e télen, amikor megkopaszodva várják a tavaszt? – ezekre a kérdésekre is választ ad a mesekönyv, melynek középpontjában egy százéves platánfa és egy óvodás kislány, Olívia megható barátsága áll. A történet igazi különlegességét az adja, hogy minden történést a fa szemszögéből követhetünk, az ő gondolatait ismerhetjük meg. A bemutatón Kriskó János egyetemi docens kérdezte Andreát és Kittit, ezután interjúztunk az íróval. Hogy lesz egy fa mesehős? A platánokhoz mindig is szoros kapcsolat fűzött, Kunfehértón, ahol a gyermekkoromat töltöttem, négy-öt is volt a házunk közelében. Hogy a mese ötlete honnan jött, arra nem emlékszem pontosan. Egyszer csak beugrott vagy talán megálmodtam. De az biztos, hogy régóta ott motoszkált bennem a történet. Sok dédelgetés után pár éve elkezdtem írni, mikor kisebbik lányommal, Zsuzsikával voltam otthon, de akkor csak az első fejezet készült el. Aztán egyszer, mikor újra elkezdtem dolgozni, megtaláltam gépemen, és megmutattam Vandlik János kollégámnak. Ő elolvasta, nagyon tetszett neki és kérdezte, miért nem folytatom? Két évvel ezelőtt, egy nyári szabadság alkalmával végül sikerült befejeznem. “Anya, a fák éreznek?” – Olíviának ezzel a kérdésével kezdődik a könyv. Gondolom, két kislányoddal beszélgetve is sokat szóba kerül a téma. Egész életemben szerettem a természetet, és számomra egyértelmű volt, hogy a fákat nem szabad bántani. Gyermekeinket is ilyen szellemben neveljük, mindig rájuk szóltam, ha tépkedték a leveleket. Szegények sokszor hallották a litániát. De fogékonyak voltak rá, azt hiszem, sikerült őket megtanítani a növények tiszteletére, és most már tényleg hisznek abban, hogy a fák, a bokrok is érző lények. Amióta elolvasta, Julcsi, nagyobbik lányom teljesen másként tekint a fákra. Ő például már ültetett egy platánt, és gyűjtötte a leveleket, a törzsekről leváló kéregdarabokat. Kirándulások alkalmával nálunk bevett szokás a fák ölelgetése is. Kicsit az is volt a célom, hogy a mese hatására más gyerekeknél is hasonló változás álljon be. Vannak pozitív visszajelzések azoktól az ismerős családoktól, akik már megjelenés előtt olvasták a könyvet. Olívia alakját a gyermekeid ihlették? Konkrét dolgokat nem akartam róluk a mesébe beemelni, nehogy emiatt összevesszenek. De természetesen picit mindketten benne vannak. Nyílt szívű, kedves gyerekek, mint Olívia. Julcsi biztos állandóan felmászna a fára, Zsuzsika pedig hazahordaná az összes gumóját. Abban pedig biztos vagyok, hogy ha úgy adódna, mindketten megmentenék a platánt. Ez az első köteted, követik majd újabbak? Ki tudja? Ebbe szívemet-lelkemet beletettem, és ugyanezt mondhatom el Kittiről, aki gyönyörű illusztrációkat készített. Úgy gondolom, ezeknek köszönhető, hogy nyertünk támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól. Sokat eszembe jut, hogy milyen jó, hogy egymásra találtunk, és ő is így beleélte magát a történetbe. Igen, van már néhány közös ötletünk, felvetődött bennem például, hogy megírom Olívia szemszögéből is a történéseket, a költözést, a másik iskolába való beilleszkedést. A többi terv azonban még titkos.