Írta: Paulon Viktória, illusztrálta: Endrődi Kata. Pozsonyi Pagony, 2018., 232 oldal Topolán mindig szép az idő, virágzik az almafa, és a városka lakói békében élnek. Egészen addig a napig, míg Ferdinánd meg nem nyitja a moziját, és valami szörnyűség nem történik... 3. Világom – Topolán lakik a boldogság   – Akkor most lekapcsolom a lámpákat, beülök közétek, és kezdetét veszi a legelső filmvetítés Topolán! – harsogta Ferdinánd, hogy túlkiabáljon bennünket. Máriusz ült mellettem. Ő a mi tudósunk, topolai történész, biológus, botanikus és rajong a művészetekért. Gyorsan, míg világos volt, levette és megtörölte a szemüvegét. Egymásra mosolyogtunk, olyan boldog délután volt ez. Egyikünk sem készülhetett fel arra a borzalomra, ami történt...

 

Tehát Ferdinánd lekapcsolta a lámpákat, sötét lett, amilyen a Tapsolhat Színházban szokott lenni, elcsendesedtünk. Fehér fény terítette be a vásznat, amilyet a világutazó könyvekben láthatunk nagy hómezőkről, hogy szinte fázik is, aki nézi. Pár másodpercig tartott a vakító fehérség. Körbenéztem, láttam, ahogy bámuló barátaim arcát megvilágította a vászon, és ez a kép megmaradt bennem, azután még sokszor eszembe jutott az év folyamán, ahogy egyre kuszább lett minden Topolán. Akkor örömmel töltött el, hogy mennyire együtt voltunk ebben a kíváncsi izgalomban. A vásznat kitöltötte a felirat: Drága barátaimnak, Topola minden lakosának szeretettel, Ferdinándtól Meghatottan olvastuk.   VILÁGOM – Topolán lakik a boldogság Ez volt a címe. – dokumentumfilm –   Kiolvastuk, de csak Máriusz bólogatott értőn, és nekem megsúgta, hogy ez nem csak úgy kitalálva lett, ez az életről szól. A filmben az Áradhat-patakot láttuk, és hallottuk, ahogyan csobog, mintha a partján sétálnánk, a Sütkérezhet-rét felől közeledtünk, a felvételen táncoltak a szélkerekek, hatalmas léptekkel elhaladtunk a Hajladozhat-erdő mellett, és ahogyan a patakunk megérkezik a Virágozhat főtérre a csodálatos vadalmafánkhoz, úgy érkeztünk be a városba. Hajnal lehetett a felvételen, egy lélek sem volt még a téren, még senki sem sietett a Morzsálhat pékség felé, de még Ottokár sem tárta ki a Morzsálhat spalettáit, és nem igyekeztek még a gyerekek a Felnőhet Iskolába, és nem vezették még a kicsiket kézen fogva a Zsibonghat Óvoda felé. Az iskola kapuja zárva volt, az óvoda kertje csendes. Én nem vagyok korán kelő, talán soha nem is láttam ilyen mozdulatlannak Topolát. Pisszenés sem hallatszott a teremben, csodálatos volt Topolát látnunk, mintha pár fejjel magasabbak lennénk, mintha messzebbre látnánk, több dolgot egyszerre. Bárányfelhők úsztak az égen, mintha megelevenedett volna a mozi mennyezete. Ferdinánd hangja szólt a filmből:   Topola mindjárt felébred, és amibe ma belekezdenek a topolaiak, az mind sikerrel végződik estére. Nézzünk be máris a Habozhat Kávézóba, ahol lefő az első kávé!   Dezdemóna felsikkantott, mert az övé volt a kávézó, kihúzta magát, és ragyogó arccal nézte a vásznat. És ekkor minden elsötétedett...   <<VISSZA A NYOMOZÓS KALANDOKHOZ