Kékmanó a főnyeremény - Marci és a galibák sorozat (1) Elalvástól csúfolásig
2019.08.07. 10:45
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 70
Marci már nagy legény, igazi óvodás.
Bár néha fél a sötétben, nem eszi meg az ebédet, csak a csokoládét, és bizony az is előfordul, hogy féltékeny a kishúgára.
Szerencsére ott van mellette a kék ruhás, sárga sipkás Kékmanó, aki furfangos meséket és versikéket mond, és szeretettel egyengeti
Marci útját a gyereklét sok-sok viszontagsága közepette.
Marci mese
|
Azt hiszik a felnőttek,
Miden gyerek egyforma,
mindig vidám, mindig nevet,
éjjel-nappal elégedett.
Megepő az, ha egy ovis
néha kicsit mogorva?
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, Marci.
Szőke hajú, kék szemű fiú volt, aki családjával egy kicsi, sárga színű házban lakott. Sok mindent szeretett, mint a legtöbb óvodás kisgyerek. Szerette az anyukáját és szerette az apukáját, szerette a tejbegrízt, és szerette a kopott gőzmozdonyos pólóját. Szeretett játszani, szeretett nagyokat nevetni, bohóckodni, és szerette nézni a hangyákat a parkban. Szerette nézni a kukásautót is, meg azt, ahogy apa borotválkozik reggel.
Persze voltak olyan dolgok is, amiket nem szeretett. Például nem szerette a spenótot, nem szerette a kiabálós óvó nénit, és nem szerette, ha elvették a játékát.
Nem szeretett este lefeküdni, és nem szeretett reggel felkelni, nem szeretett elindulni az óvodába, és kifejezetten utálta azt hallgatni, hogy igyekezz már, mert mindjárt elkésünk!
Időnként morcos volt meg durcás, meg dühös is sokszor, de azért nevetős is meg jókedvű, sőt még kedves és rendes is tudott lenni.
Róla, az óvodás Marciról szólnak a meséim.

A mesegyűjtemény tartalma:
Marci mese
Esti mese
Mese álommanóról
Ovis mese
Hajmosó mese
Gombolós mese
Rendrakós mese
|
<<VISSZA A GYŰJTEMÉNYHEZ
|