ricsandgreen.hu   A sorozat első kötete óta csak ismétlem magam igazából, ugyanis mindig mondom, hogy ez lesz az a sorozat, ami a mi gyerekeinknek elhozza azt az ifjúsági regény-élményt, amit nekünk jelentett anno például a Gyermekrablás a Palánk utcában. A negyedik kötetnél is megmaradt vajon ez a színvonal? Kár lenne udvariaskodni: Holden Rose egy kivételes tehetséggel megáldott író. Mindegy, hogy ifjúsági regényt ír, fantasy vagy cyberpunk novellát, mindent úgy alkot meg, hogy a végén csak azt tudom mondani: ez igen! Így kell ezt! Ebben minden benne volt! Az Aranykapu rejtélye novella után volt bennem egy kis egészséges drukk, hogy vajon meddig mehet ez még így? Meddig fogja tudni tartani HR a színvonalat? Nos, annyit elárulok: Nem a Fáraó jogara az, ahol a fáradás jeleit észlelni fogjuk. Sőt... Kapunk egy kellően rejtélyes alapszituációt, ahogy eddig is, egy múzeumi látogatás során eltűnik a Fáraó jogara, de nem is akárhogy: Howardék éppen a tárlatban tartózkodnak, amikor valaki megfújja a szajrét... Hiába tűnik egyszerűnek az ügy elsőre, hiszen egy jogarral nem lehet csak úgy elsétálni, kivéve akkor, ha mindenkinél van egy... (Nem árulnék el többet, a könyvből minden kiderül szuperül! Tetszik, hogy minden kötetben van valami, ami előtte még nem volt, vagy nem így volt, mégis megmarad a történet olyannak, amilyennek az első kötet óta szeretjük. Most van némi bimbódzó romantika, a szokásos kaland, nyomozás, új karakterek, ahogy eddig is. Tetszik, hogy a Halloween nem egy ördögtől való baromságként szerepel benne, hanem úgy van bemutatva, ahogy sok ifjúsági regényben, illetve bárhol kellene: annak, ami. Eldönthetjük szabadon, hogy tetszik-e, mit gondolunk róla, nincsen túllihegve egyik irányban sem. Az új szereplők, pontosabban a kötet mellékszereplői pedig ezúttal is olyan figurák, akik egyszerre szerethetőek, picit bosszantóak, picit gyanúsak, mégis örülünk, ha éppen megjelennek. Az idősebb srácok nekem kifejezetten jópofák voltak, akárcsak a szelíd óriás biztonsági őr. A többi szereplő esetében ismét megvan a szokásos információ-csepegtetés annyira, hogy kellően gyanús lehessen mindenki: a restaurátor, az igazgató, a helyettes, a ruhatáros, stb. (Talán ebben a kötetben van a legtöbb gyanús arc eddig.) Bár azt hittem a könyv felénél, hogy rájöttem a megoldásra, sikeresen elbizonytalanított később annyira, hogy ne legyek biztos a megérzésemben. Azt ugyan nem mondom, hogy homlokegyenest más lett a megfejtés, de pár csavar azért jött még azelőtt, hogy a tippem bejött volna. Ez mindenképpen pozitív számomra, ugyanis szeretem a nem túl egyértelmű, elgondolkodtató krimi(-szerű) könyveket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a sztori egy gyerek számára követhetetlen lenne, sokkal inkább azt mutatja: mennyire túlbonyolítottam egy-két dolgot, szokás szerint. A Fáraó jogara ismét képes volt meglepni. Megkaptam azt, amire vártam, és bizony még mindig azt érzem, hogy nem fogy a potenciál a sorozatból, hanem most kezd csak igazán megjönni. Továbbra sincs hókusz-pókusz, felesleges valóságtól való elrugaszkodás, csak pontosan annyi, amennyi kell egy tartalmas, mégis könnyed szórakoztató regényhez. Az ingyenesen elérhető kedvcsinálók remek marketingfogások, Holden nagyszerűen egyengeti a sorozat útját. Továbbra is azt mondom: minden esély megvan arra, hogy ezt a sorozatot 20 év múlva etalon klasszikusként emlegessük majd, az akkor már felnőtt gyermekeinkkel. Én szinte biztos vagyok benne, hogy ez így lesz. (3,5) Az ​aranykapu rejtélye (novella)>> vissza a sorozathoz