A szerző vallja, hogy egyetlen ember sem vonhatja ki magát az egyéni felelősség alól, ha a vizek állapotáról és jövőjéről van szó. Talán e könyv néhány fiatal olvasót elindít majd olyan foglalkozások felé, amelyekről eddig talán sokan nem is hallottak. Ha e könyv hatására páran kedvet kapnak ahhoz, hogy egyszer majd ők legyenek a jövő vízügyi szakemberei, tengerbiológusai, fürdőorvosai, hidromérnökei, a szerző már elérte célját, hisz a jövőben egy- re több gondolkodó, kreatív elmére lesz szükség ezeken a szakterületeken is. Ezt a könyvet elolvasva talán még Greta Thunberg és az óceántisztító Boyan Slat is csettintene.     Vizler-Nyirádi Luca   Gévai Csilla, a Nagyon Kék Könyv írója: „A könyv az én motivációm arra, hogy megmentsük, újra élhetővé varázsoljuk a Földünket” Az írónő csodálatos, saját rajzaival illusztrált gyermekkönyve, a Nagyon Kék Könyv egyszerre szórakoztat és neveli gyermekeinket a környezetvédelemre, környezettudatosságra. Gévai Csillával beszélgettünk a gyermekekbe vetett hitről és oktatásuk fontosságáról. Hova nyúlik vissza a környezettudatosság az életedben? A környezetvédelemmel, környezettudatossággal való kapcsolatom az egyetemi éveimre tekint vissza, amikor kulturális antropológia szakon az eszkimó kultúrából írtam a szakdolgozatomat. Az Északi sarkkörön már húsz évvel ezelőtt észlelhető volt a klímaváltozás és a jeges területek olvadása, de ez tényként akkor még nem volt elfogadott. Akkor több klimatológussal készítettem interjút, és nekem már akkor, egyetemistaként meg kellett élnem a klímaszorongást. Szívesen vettem volna, ha vannak körülöttem olyan emberek, akikkel tudok erről beszélgetni, de akkoriban ezt a feszültséget nekem egyedül kellett kihordanom. Ez nagyon meghatározta az életemet, és azt is láttam, hogy nagyon kemény falaknak kell majd nekimennem. Miért fordultál a gyermekkönyvek irányába? Gyermekillusztrátorként kezdtem a pályámat, Berg Judit és a Pagony Könyvkiadó illusztrátora voltam, Berg Judit biztatására kezdtem önállóan írni. Megnyertem az akkoriban elsőként megrendezésre kerülő és nagyon nívósnak számító Aranyvackor gyerekíró és illusztrátor pályázatot, mely után kiadták az első könyvem, ez volt a Holdfényszüret. Akkor kezdtem azt érezni, hogy szeretnék valamit kezdeni a magyar és kulturális antropológia szakokon megszerzett tudásommal, viszont, ha csak szakíró lettem volna egy tudományos témájú magazinnál, akkor biztosan nem tudtam volna annyi embert elérni, mint amennyit például most a gyermekkönyvekkel. Így határoztam el, hogy környezetvédelmet, környezettudatosságot népszerűsítő könyveket fogok írni. Olyan tudást sikerült összegyűjtenem az évek alatt, amely egyenes úton vezetett a Nagyon Zöld Könyvig, majd tovább, a Nagyon Kék Könyv felé. Nagyon szeretek meséket, történeteket írni, akár sci-fit is, viszont tudom, hogy  ha picit is hathatok a világra vagy a gyerekekre, az most életbevágóan fontos. Hogyan határoztad meg, hogy melyik korosztályt célozd meg a könyvvel? A Nagyon Zöld Könyv 2013-ban került nyomtatásba a Pagony Kiadó gondozásában, azóta sok év telt el, a tapasztalatom pedig az, hogy leginkább a 3-5. osztályos gyermekek érdeklődnek iránta. De szerintem a Nagyon Zöld és a Nagyon Kék Könyv nagyon sok korosztályt meg tud szólítani. Először egy felnőtt látja meg a boltban, ő fogja megvenni a gyermeknek, és fel is fog olvasni belőle, amit érdekesnek, fontosnak tart. Pár év múlva a gyermek már maga fogja olvasni, majd lehet, hogy felolvassa a kistestvérének is. Egész generációk itatódnak át a témával, így lehet egy könyv segítségével nagyon intim helyzetben fontos dolgokról beszélni. Gyönyörűen, gazdagon és humorosan illusztrált könyvről beszélünk. Úgy gondolom, hogy ebben a korban az illusztrációk nagyon hasznosak – a képeskönyv műfaja sokkal jobban kitágult, mint azt hittük évekkel ezelőtt. Régebben szinte ciki volt a 3-4. osztályos gyermeknek képekkel teli könyveket venni, de mára ez szerencsére visszafordult ez a tendencia, mert nagyon vizuális világot élünk. Gyakran hangzik el a mai gyermekekről, hogy figyelemzavarral küzdenek – csak azt elfelejtjük hozzátenni, hogy ehhez mi, felnőttek nagyon is hozzájárultunk, hiszen olyan vizuális világot  teremtettünk köréjük, aminek a bámulását nagyon nehéz abbahagyni vagy mérsékelni. Nagyon elaprózódik a figyelmünk, a gyermek is ezt tanulja meg, de ezek az elaprózódások mégis összeállhatnak valami egységgé, nem minden rossz, ami sok kicsi részre oszlik. Mindig figyeltem szakmai szemmel, hogy a gyermekek, akiket tanítottam, vagy a saját gyerekeim is mire fogékonyak. Nekem az a fontos, hogy az információt minél hatásosabban adjam át, ez a könyv az én motivációm arra, hogy megmentsük, hogy újra élhetővé varázsoljuk a Földünket. Látom, hogy a mai gyermekek nem egy kép nélküli szövegtengert tudnak befogadni, hanem azt, amely szöveg képekben is megjelenik. Úgy érzed, van még remény a felnövekvő generációkban? Abszolút, a gyermekek tiszta lelkek. Ők még észreveszik, ha egy kiscica sántít, vagy ha egy fakopáncs van a fán. A felnőtt már sokkal leterheltebb, jelenleg ez az élet. A gyermeknek azt a tisztaságát, ahogy bizonyos jelenségekhez hozzááll, meg kell őrizni, kíváncsiságát fel kell ébreszteni. Ha megértik az ok-okozati viszonyokat, melyeket sokszor már mi sem értünk, akkor egy sokkal környezettudatosabb generációt tudunk kinevelni. Fontosnak tartom, hogy ez az edukáció már óvodás kortól megkezdődhessen, ezért írtuk ki a Fiúról Apára elnevezésű programot is. Ez egy óvodai program, ahol az óvodapedagógusokat is fejlesztjük környezettudatosság témában: olyan módszertani anyagot, játékokat dolgoztunk ki Koródi Eszter kolléganőmmel, ami tartalmazza ennek a témának az eszenciáját, lényegét. Mindent nem lehet megtanítani, de az alapokat igen, és ha azok megvannak, akkor az iskolában még nagyobb léptékben is lehet majd erre támaszkodni. A Fiúról Apára program első évben a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatta, így elmondható, hogy egy sikerekben gazdag évet zárhattunk le együtt.