A hattyúk tava első gondolatra talán nem tűnik egy tipikus lányregénynek. Pjotr Iljics Csajkovszkij 1876-ban komponálta első balettjét, egy régi orosz népmese alapján. A mű története az igaz szerelem mellett a halál fuvallatát és a gonosz érintését is megmutatja. A könyvben, Tarbay Ede tollából azonban ez is inkább meseszerűnek, mint félelmetesnek hat. A herceg és Odett szerelme legyőzi a gonosz bűverejét, a fehér hattyú megtalálja a boldogságot, a fekete pedig elnyeri méltó büntetését. A balett egy mese A hattyúk tavának története egy orosz népmesén alapszik. A cselekmény szerint egy fiatal hercegnek menyasszonyt kell választania, ám ő vadászata során találkozik Odette-tel, az elátkozott lánnyal, akinek testvéreivel együtt napközben hattyúként kell élnie, amíg az igaz szerelem rá nem talál. A herceg szerelembe esik, és az udvari bálon minden lányt elutasít, csak Odette-re vár. Odette helyett azonban a lányokat elátkozó gonosz varázsló saját lányával, Odiliával, a fekete hattyúval jelenik meg, aki Odette arcát ölti fel, a becsapott herceg pedig szerelmet esküszik neki, megszegve ezzel Odette-nek tett ígéretét. Mikor a fiatal rájön, hogy nem a szerelme áll előtte, a tó melletti tisztásra siet, és mindent megmagyaráz az összetört szívű hattyúlánynak. Mikor a szerelmesek már éppen megszöknének, feltűnik a gonosz varázsló, akivel a herceg megküzd, és végül letépi bagolyszárnyait, ezzel megtöri hatalmát, az elátkozott hattyúk pedig megszabadulnak.