Ekkor lép be a szobába Minka és Rézi, a két tökmaglány. 
				
					– Mit csináltok? – kérdi Rézi. 
				
					– Jól megnézzük ezt a képet. Érdekel minket a vulkán. 
				
					– Én is szeretném – nyafog Minka. 
				
					– Gyertek! 
				
					A nagyító alatt minden jobban látszik. 
				
					– Így már majdnem olyan, mint az igazi – mondja Benő. 
				
					Palkó még közelebb hajol. Szeretné látni a krátert. 
				
					– ÁÁÁÁÁÁ! 
				
					  
				
					Mi történt? 
				
					A kép beszívta a tökmagokat a nagyítón keresztül! Rézi, Minka, Palkó és Benő eltűnik a szobából. Az ágyon csak a vulkános könyv marad. Hol lehetnek a tökmagok? Csak nem a vulkán belsejében? 
				
					– Milyen szürke itt minden. Hol lehetünk? – néz körül Benő. 
				
					– Amikor beszívott minket a kép, éppen a krátert néztük – mondja Palkó. – Itt kell lennie valahol. 
				
					– Mi az a kráter? – kérdi Minka. 
				
					– Az a kerek nyílás, amin keresztül kijön a mélyből a tűz – mondja Benő. 
				
					– Nincs itt semmi tűz – mondja Minka. 
				
					– Még szerencse! De ott, följebb, látok egy kis füstöt! – mutatja Rézi. 
				
					A tökmagok felmásznak a kráterig, aztán lenéznek a mélybe. 
				
					– Olyan, mint egy hatalmas tölcsér! Nem is látom az alját! – mondja Minka. 
				
					– Benyúlik a föld gyomráig! – magyaráz Benő. 
				
					 Palkó előhúzza a nagyítót. 
				
					– Nézzük meg jobban! Hátha a nagyító mutat valamit. 
				
					– Eszedbe ne jusson! – kiált Rézi. – Ha a vulkán beszippant, sosem jutsz ki! 
				
					– Bent több mint ezer fok is lehet – teszi hozzá Benő. 
				
					– Hát jó – von vállat Palkó. – Ha gyávák vagytok, nem nézem meg. 
				
					Ekkor hangos csaholás, ugatás hangzik fel a hátuk mögött. 
				
					– Jaj, mi ez? – ugrik talpra a négy tökmag. 
				
					A sziklák mögül foltos kutya rohan elő. Hangosan ugat. Palkó ijedtében elejti a nagyítót. Egyenesen bele a kráterbe! 
				
					– Hát ti? Mit kerestek itt? Veszélyes! – csahol a kutya. 
				
					– Mi csak körülnézünk – hebeg Benő. 
				
					– A kráter már füstöl. Ilyenkor tilos feljönni! Bármikor fújhat a vulkán egy kis mérges gázt vagy forró hamut – morog a kutya. 
				
					– Ki fog törni a vulkán? –rémül meg Minka. 
				
					– Igen. Nemsokára. 
				
					– Honnan tudod? – bámul Rézi. 
				
					– A gazdám, Bob, mondta. Ő tudja, mert vulkanológus. 
				
					– Mi a gazdád? – néz nagyot Benő. 
				
					– VULKANOLÓGUS. Olyan tudós, aki a vulkánt kutatja. Mindent tud a tűzhányókról. 
				
					– És te ki vagy? – kérdi Minka. 
				
					– A nevem Turbó. Én is vulkanológus vagyok – vakkant büszkén a kutya. – Na, gyorsan gyertek innen! 
				
					 Palkó eddig mukkanni sem tudott. Most végre megszólal. 
				
					– Nem mehetünk! Le kell másznom a kráterbe! 
				
					– Micsoda? Azt nem lehet! – mondja Turbó. 
				
					– Muszáj. Beesett a nagyító! – nyögi Palkó. 
				
					– Hogy lehet az, hogy elejtetted? – kérdi rémülten Rézi. 
				
					– Megijedtem az ugatástól – hebegi Palkó. 
				
					– Na, szép. És még mi vagyunk gyávák! – morog Benő. 
				
					– Most hogy szedjük ki onnan? 
				
					– Bob biztos ad nektek egy másik nagyítót. Neki több is van. Azzal vizsgálja a kőzeteket – mondja Turbó. 
				
					– De ez varázsolni is tud! Nélküle nem jutunk haza! – szipog Rézi. 
				
					– Milyen mélyre esett? 
				
					– Azt hiszem, nem zuhant be a kürtőbe. Hallottam egy koppanást. Talán el sem tört – mondja Palkó. – Le kéne ereszkedni. 
				
					– Gyertek a táborhelyre! – vakkant Turbó. – Hozunk Bobtól egy tekercs kötelet. Azon le tudtok ereszkedni. 
				
					– De azt mondtad, hogy ki fog törni a vulkán! 
				
					– Ma még biztos nem. Siessünk! 
				
					A tökmagok Turbó hátára ülnek. A kutya futva indul a táborhelyre. 
				
					  
			 |