A város Másnap reggel Pom teljesen egyedül ébred. – Pim, hol vagy? A távolban zeneszó hallatszik. Pom eliramodik a hang irányába, majd egy hosszú cirkuszi karavánt pillant meg. Ó, ott van Pim! Pim lelkesen integet Pomnak. – Megengedik, hogy velük menjünk, Pom! A városba tartanak. A városban sem könnyű megtalálni a hazafelé vezető utat. – Tudod, hogy melyik irányba kell elindulnunk? – kérdezi Pim. Pom egyszerre egy falragaszt vesz észre, ami két macskát ábrázol. Egy feketét meg egy fehér cirmosat. – Nézd csak, Pim, azok mi vagyunk, keresnek minket... az unokahúgok! Jaj, ne, ott vannak! – Fogd meg! – sikít fel Timi, és a húgocskák a cicákra vetik magukat. Pim és Pom félreugranak, és hamar egérutat nyernek. De hol rejtőzhetnének el? – Juj, de hideg, juj, de hideg! – vacog Pim az eperfagyis ládában. – Pssszt! – sziszegi Pom. – Hallom a húgocskákat. Itt vannak a közelben! A húgocskák egy-egy hatalmas fagylaltot nyalnak. – Timi, szerinted nem fog szomorkodni a nénikénk, ha Pimet és Pomot magunkkal visszük az új házunkba? – kérdezi Saci. – Á, dehogy – feleli Timi. – Majd hoz a menhelyről új cicákat. Így szoktak tenni az emberek, ha elkóborolnak a cicáik, és nem térnek haza. Már rég elfelejtette Pimet és Pomot. Gyere, folytassuk a keresést! – azzal az unokahúgocskák továbbsétálnak. Pim és Pom elszörnyedve néznek egymásra. A Kedves Hölgy új cicákat fog magához venni? Kiugranak a fagylaltoskocsiból. A fagylaltárus halálra rémül. Kóbor macskák – Sz-sz-szerinted az új cicák is szardíniát kapnak? – Pim hangja reszket. – És a mi tálacskáinkból ehetnek? – Pom nagyot nyel. Gondolni sem akar erre. – És a m-m-mi kosarunkban alhatnak? – egy könnycsepp gördül le Pim orrán. Pom a fejét rázza.  – Nem, dehogy alhatnak. Hiszen az a mi kosarunk! Pim szívszaggató zokogásban tör ki. – A Kedves Hölgyhöz akarok menniiiii! A hosszú gyaloglás közben megéheznek. – Nézd, találtam egy fincsi halat! – kiált fel Pim. – Pfúj! Ne egyél a szemetesből. Nem vagyunk kóbor macskák! – méltatlankodik Pom. – Mi a bajod velünk? – a lámpaoszlop tövében Johnny áll, egy igazi kóbor macska. – A kóbor macskák élete nagyon is izgalmas. És mindent megosztunk egymással – kapja ki Pim mancsából a halcsontot. – Gyertek velem! – csámcsogja. – Bemutatlak a haverjaimnak. Aznap éjjel Pim és Pom egy csomó új barátot szerez. Johnnynak igaza volt. A kóbor macskák élete szakadatlan dínomdánom.