Maja még nem óvodás. Néhányszor már ellátogattak az óvodába az anyukájával, hogy megismerkedjen az óvó nénivel, barátkozzon a gyerekekkel. Mégis mindenkinek elújságolja: – Én már óvodába járok! - így kezdődik Vadadi Adrienn legújabb, oviba készülő, vagy már oda járó, de nehezen beilleszkedő gyerekeknek szóló könyve.   Amikor a villamoson a szemben ülő néni megkérdezte, hogy mi a jele, Maja máris sorolni kezdte: szívecske, napocska, pólyás baba, villamos, néni, szemüveg. A nagymamájának azt mesélte, hogy az óvodában a palacsinta meg az epres torta a kedvence. A postás bácsinak azt, hogy már barátja is van: az anyu, az apu, meg a postás bácsi. Aznap reggel, amikor Maja először ment igazából óvodába, jókedvűen ugrabugrált az anyukája mellett az utcán. Mindenkinek, aki csak szembe jött, integetett. Az óvodában egyedül vette át a benti szandálját, azután megölelgette az anyukáját, és belépett a csoportszoba ajtaján. Az óvó néni mosolyogva fogadta: – Gyere, válasszunk neked ovis jelet! Van itt pöttyös bögre, cseresznye, ropogós kifli, cumi, tulipán... Maja sokáig gondolkodott, mire választott. A kis virágot felragasztották az öltözőszekrényre, a fogmosó pohárra, a rajztartóra meg a piros kiságyra. Amikor mindezzel megvoltak, elindult barátokat keresni. A gyerekek nagyon el voltak foglalva. Ákos és Dani magas tornyot épített, Peti pedig az autóját tologatta. Maja először Ákos mellé ült le beszélgetni. – Én már óvodába járok! – mondta a kisfiúnak. De Ákos meg sem hallotta, úgy el volt foglalva a fakockákkal. Maja odébb állt. Most Peti mellé guggolt le: – Én már óvodába járok! – újságolta neki is. De Peti kisautója pont begurult a könyvespolc alá. Peti próbálta kipiszkálni, így hát ő sem figyelt a kislányra. Maja nézte-nézte még egy darabig az elfoglalt gyerekeket, aztán odasomfordált az óvó nénihez: – Barátkozós gyerekek nincsenek az óvodában? – Dehogynem! Nézd csak, Lea ott játszik a babaszobában! Kukucskálj be hozzá az ablakon! Maja megörült. Odaszaladt a babaszobához és bekukkantott. Lea egy szép, szőke hajú babával játszott. Látszott, hogy sok dolga van! A babával a kezében sürgött-forgott, főzőcskézett, mosott, vasalt, takarított. De a nagy munkából egyszer csak felpillantott. Meglátta az ablakban leskelődő Maját. – Én már óvodába járok! – súgta oda Maja. – Én is! – vágta rá vidáman Lea. – Akkor legyünk barátok! – örült meg Maja. – Legyünk barátok! – felelte Lea, és már nyitotta is az ajtót, hogy beengedje a babaszobába Maját, a barátját. Sütöttek, főztek egész nap: palacsintát és epres tortát a hosszú, szőke hajú babának.