És mit tart a zsákjában? Talán csokoládét? Nem, nem csokoládét! Akkor sok finom spenótot? Ugye nem?! Játékot, esetleg kavicsokat? Egyiket sem. Szebbnél szebb álmokat tart a zsákban. Gondosan, egyenként becsomagolva, aranyzsinórral átkötve. Kezében aranyló pálca, így indul munkába minden este. Ahogy a Napocska jó éjszakát kiált a világnak, Álommanó is szedelőzködni kezd. Megfésülködik, megigazítja a sapkáját, hátára veszi a zsákját, kezébe a pálcáját, és hipp-hopp, leereszkedik a Földre. Itt aztán láthatatlanul ki-be száll a házak ablakán, és minden kisgyereket megkeres, hogy békés, szép álmot hintsen a szemükre. Hogyan teszi ezt? Megáll az ágy mellett. Kiválaszt egy álmot, amelyről úgy gondolja, leginkább illik a gyermekhez. Óvatosan veszi elő, óvatosan kicsomagolja, nehogy kiszóródjon. Mikor ez is megvan, belemártja pálcáját a fi nom porba, és megérinti vele a csukott szemeket. És ekkor a gyerekek álmodni kezdenek. Van, aki színes, táncoló virágokat lát álmában. A rózsa táncra kéri a tulipánt, a hóvirág keringőzik az ibolyával. Mások erdőben járnak, vidáman kergetőznek a nyuszikkal és őzikékkel. Megint mások repülnek a szikrázó, fényes csillagok között, sőt olyan gyermek is akad, aki a vadállatokkal barátkozik össze. Amint Álommanó végez az álomosztással, a megmaradt álmokból apró, színes kis álomporgolyókat gyúr össze, melyeket aztán szétszór a levegőben. Ebből lehet bátran csipegetni napközben is! Fel lehet használni a játékhoz, a mesehallgatáshoz vagy akár a délutáni pihenéshez is. Mire pedig mindent így elrendez, már eltűnőben van az éjszaka, és helyére a hajnal érkezik. Ekkor aztán Álommanó is elindul, hogy kipihenje magát. Ráhasal egy éppen arra tartó szellőre, és meg sem áll, míg egy szép, fehér, bodros, pihe-puha bárányfelhőt nem talál. Ezen kényelmesen elvackolódik, feje alá gyűr egy apró felhőcskét, egy másikkal jól betakarózik, s egykettőre mély álomba merül. És tudod, miről álmodik? Én bizony nem tudom. De valami nagyon szép lehet, mert mindig mosolyog álmában. Mire Kékmanó befejezte a mesét, Marcinak már csukva volt a szeme, és valahol Álomország kapujánál járt már, amikor arcán érezte anya jó éjszakát pusziját. VISSZA A SZÉP ÁLMOKHOZ 3. Hajmosó mese Vissza a sorozathoz