| 		
		 
 ABC lakópark 
Both Gabi  2012.11.07. 10:52 
	
		
			| 
				
				 
					Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina 
				
					Kiadó: Egmont, 2011 
				
					Oldalszám: 38 
				
					  
				
					Ahol a hangok laknak: versek, mondókák az ábécé betűire 
				
					"– Ahol a hangok laknak… 
				
					– A hangok is laknak? 
				
					– Hát persze. Nem is tudtad?"  
				
					  
				
					 A hangok betűkben laknak. A betűk szavakban, a szavak mondatokban. A mondatok mesékben és versekben. Vagy mondikákban, amiket csak úgy mondogatni lehet, meg dúdolgatni.  
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			
				
					
						
							  
						
							Leírva sorokba rendeződnek, mint amikor sétálnak az utcán az ovisok. Tudnak játszani is, meg bukfencezni. Vidámak és szomorúak tudnak lenni. Csendesek és hangosak.  
						
							Akár egy lakópark, ami tele van hangokkal meg csendekkel. Mert a hangok is laknak. A csendek is. Nem is tudtad?" 
					 
					
						  
					
						  
					
						 Both Gabi 
					
						  
					
						2011-ben jelent meg ez a nagyszerű kötet, ami ilyenkor, iskolakezdés táján még inkább aktuális. Kár volna érte, ha elveszne ebben a könyvrengetegben. Nem csupán azért bánnám, ha nem kapna elég figyelmet, mert Kállai Nagy Kriszta képei és betűi vidám, színes hátteret adnak a versekhez, hanem azért is, mert a rengeteg egyéb ábécéskönyv között a használhatóságát tekintve kiugróan jó. 
					
						Klasszikus olvasókönyvnek talán ez sem alkalmas, de arra mindenképpen jó, hogy a betűkre irányítsuk a gyerekek figyelmét. 
				 
				
					Miklya Zsolt felszabadultan játszik a témával, mindig van ihlete, és még az olyan rutinos versolvasókat is meg tudja lepni egy-egy váratlan rímmel, mint amilyen én vagyok. A célközönséget, aki jelen esetben egy öt és fél éves, iskolába készülődő, hozzám igen közel álló fiúgyermek, egyenesen lenyűgözik a szövegek és a képek is. Egyik kedvencét, a Ha majd hatéves leszek című könyvet pici kora óta sokszor olvastunk végig, amelyet szintén Kállai Nagy Kriszta illusztrált.  
				
					Az ABC lakóparkban tényleg az ábécé betűi laknak, sok egyéb színes lénnyel együtt. A betűk sok formában jelennek meg. Végighalad a könyv margóján a nyomtatott nagybetű, de mellette látható ugyanaz írott kisbetűvel és nyomtatott, dőlt kisbetűvel is. A gyerekek így sokféleképpen megismerhetik a formát, ezért nem éri őket meglepetésként, ha más környezetben másképp találkoznak vele. 
				
					Vannak négysoros, többstrófás, ütemhangsúlyos és olykor rím nélküli versek is a kötetben. Ahelyett, hogy írnék róluk, inkább idézek néhányat, ezek magukért beszélnek: 
				
					
						Egy négysoros: 
					
						Eszter mester ujjai közt 
						selyem cérnaszál, 
						fehér vászonterítőjén 
						ezüstszín fonál. 
					
						Egy nyolcsoros: 
					
						Ideje a télnek, 
						ideje a nyárnak, 
						ideje a jégnek, 
						ideje a sárnak, 
						ideje a csúfnak, 
						ideje a szépnek, 
						ideje a búnak 
						és a nevetésnek. 
					
						És az egyik kedvencem, ami ars poeticának is beillik: 
					
						Zsolt. 
						Inge, zsebe 
						csupa folt. 
						Mazsolája 
						sose volt. 
						Ám a dala, 
						muzsikája 
						zsoltáron 
						csiszolt. 
					
						Ajánlom ezt a könyvet iskolába készülődő gyerekeknek és szüleiknek, de már a kisebbek is élvezni fogják a színeket, a rímeket, és beléphetnek a betűk varázslatos világába. (Egmont, 2011) 
				 
				
					  
				
					Asztal alatt 
					Anikó 
					bújik kócosan. 
					 
					Ablak előtt 
					millió 
					angyalszárny suhan. 
				
					               Harcsa Henrik  
				
					                                  hetyke bajsza 
					                                  halastavát még uralja. 
					                                  Míg egy háló, 
					                                  lesben álló, 
					                                  ki nem fog rajta. 
				
					Qurta farqú malac helyett 
				
					kurta farkú malacot írunk. 
					Pedig a Qurta Farq sokkal, 
					de sokkal előkelőbb. 
				
					               Űrhajóban ember ül, 
				
					                                  űrmagába elmerül. 
					                                  Majd, hogy el ne szenderüljön, 
					                                  űrsétát tesz egyedül. 
					                                   
					                                  Ugye rossz az űrmagány? 
					                                  Tessék, itt az űrkutyám! 
					                                  Ő majd nyüszít, ha elalszol, 
					                                  s űrsétáltat, gazdikám. 
				
					  
				
					  
			 | 
		 
	
 
	  
	  
	  
 |