Talán túlságosan is ismerős ez a világ, ez az elképesztő csengés-bongás, verselési technika, rímparádé. Leginkább persze Weöres Sándor felülmúlhatatlan zeneisége és tündérvilága idéződik meg. Ami pedig a kötetet gyanútlanul fellapozó felnőttet illeti, olyan egész és gondolatilag is igényes verseket talál (Májusi nóta, Csillagok, December), amik bármely verseskötet díszei lehetnének, a táj és a természet finom, lebbenő, fokozhatatlan szépségei nemcsak a gyermeki képzeletet ragadják meg: "Szőke hold is  félrepillant -  tóból fodrot  égre villant.   Nézik egymást egyre szebben tótükörből kelt neszekben." (Tótükör) Egyéni színeket is belevarázsol ebbe a meseóceánba, amikor az erdélyi helynevek tucatjaira rímelteti a sorokat, a tájnyelv ízes szókincsével ismertet meg bennünket, de kóstolót kapunk a régies hangvételű ráolvasásokból, a népdalok, sőt a népszokások világából is. Néha úgy érezzük, már-már nem is emberi nyelven szól, hanem az Angyalok hangján. A több mint másfél száz verset tartalmazó kötet bizonyára generációk gyermekolvasóinak ronggyá lapozott kedvence lesz. Vannak aztán hosszabb versek, már-már epikus történésekkel: Bolondos ének, Bohóctréfa, A Bellimondy cirkusz. S még a fanyar humor is megcsillan egy lehetetlen találkozás alkalmával: "Egy kandúr alacsony taligán gurult át Balatonaligán... Egy cicus is állt ott, s utánakiáltott: 'Mi újság Aradon, Palikám?' (Taligás kandúr) Mert azért a költő nem tagadhatja meg magát a gyermekversekben sem. Remélhetjük csak, hogy a Weöres teremtette varázsos nyelv ereje sosem hamvad el, mert ha valami zavaró e hibátlan kötetben, hogy a költő a jó negyven éve kanonizálódott magyar gyermekvers hangzás- és képi világán egy jottányit sem akar túllépni, szinte csak a remekművek számát gyarapítja, s néhány verse akár a Weöres-életmű darabja is lehetne: "Jégcsap csendül, jégcsap cseng - csillagcsengő égen leng. Jégcsap csücskén csüngő nesz - csilló neszből csengés lesz." (Csillagcsengő) De hogy még ebben a szűk világban is tud szinte filozofikusan újat mondani, azt a Téli éjszakák bizonyítja: "Alszik a csillag a csöndben: alszik a lent is a föntben. Hold vacog, alszik a tóban. 'z nyoma távolodóban halkan elalszik a hóban." Sántha József