Részlet „A békakirály inge” című versikéből:
					
						„Árok parton békarokka,
						pókfonál a selyme,
						fürgeujjú szél sodorja
						halkan énekelve.
						
						Szövögetik lenge szálát
						egymás közt a nádak,
						ebből készül selyeminge 
						a békakirálynak...”
					
						 
					
						Eső
					
						Lassú eső
						megered, megered,
						ablakpárkány
						peremén csepereg. 
					
						Mindig jobban
						szaporáz, karikáz,
						pergő dob lesz
						a tető, meg a ház.
					
						Sír az ablak,
						hajba kapnak,
						csepegő gyöngysort
						ráznak a gallyak!
					
						Ez már zápor,
						szakadó, zuhogó,
						dézsák öblén
						csobogó, locsogó. 
					
						Utcák hosszán
						buborék futamot
						vernek hozzá
						rohanó patakok. 
					
						Vén csatorna
						bádog torka
						szaporán kortyol,
						hízik a rozsda!
					
						Ázik, fázik,
						csatakos a mező,
						egyszer mégis
						csak eláll az eső.
					
						Hétszín fényszál
						szövi át az eget,
						tolluk rázzák
						maszatos verebek.
					
						Még a zápor
						tócsán táncol,
						de a dal halkul,
						tisztul a távol. 
					
						Már csak emlék,
						itt-ott egy-két
						házeresz ejti le
						csengve a cseppjét.
					
					
						Van egy házam, eladó
					
						Van egy házam, eladó,
						fél dió a foglaló.
						Káprázatos az egész,
						vakablaka napra néz. 
					
						Hátulja az eleje,
						nem látszik a teteje,
						a pincéje sötétség,
						a padlása reménység.
					
						Szél az ajtó, zárja nincs,
						nem esik le a kilincs,
						küszöb helyén gomba ül,
						árva tücsök hegedül. 
					
						Az udvarán volt egy kút,
						odavitt a gyalogút.
						Az öreg kút beszakadt,
						a gyalogút elszaladt. 
					
						 
					
						Van egy házam, eladó,
						fél dió a foglaló,
						ha lyukas is, megteszi,
						huncut, aki megveszi!
					
						