Kirsi Kunnas Nyakigláb Nyuszi bukfencei című verses meséje 1979 óta a finn gyerekek egyik meghatározó könyve, ami nálunk Gáti István nagyszerű fordításában olvasható. A szöveg nyelvezete teljesen igazodik a gyerekek szóhasználatához: a tagot nyuszinak hívják, de a klappol és az izémizé sem híányozhat a sorok közül.   A történet hőse a játékos kedvű Nyuszi, akit a Varázsló bűvöl elő a kalapjából. Nyuszi azonban ismeretlen az erdő lakói előtt, s fogalma sincs, mire való a füle, a szeme, az orra és a szája, vándorútra indul hát, hogy kiderítse. Bejárja az erdőt, kalandjai során nem kerülheti el a Villogónyelvű Rókát és a Frászfogú Farkast sem. Hogy végül dűlőre jut-e nyuszi az identitáskeresésben, azt most nem árulnám el, mert ezt a mesét szerintem, tényleg kár lenne bárkinek is kihagynia. Egyedi hangulata jól tükrözi az északi lelkületet, Christel Rönns illusztrációi pedig még élvezetesebbé teszik az olvasást.   A különleges hangulatú meséhez az ismert finn grafikus, Christel Rönns készített illusztrációkat. Kirsi Kunnas (1924–) gyerekkönyvei páratlanul népszerűek hazájában, Finnországban. Az írónő kétszer részesült a rangos Topelius-díjban, műveit számos nyelvre lefordították, többek között angolra, németre, svédre és franciára.   Nagy Koppány Zsolt Gáti István a fordítást Olga Huotari nyersfordítása alapján elvégezte. Erről bővebben is írnék: Gáti István úgy szórja a nyelvi leleményeket, a szellemes, távolságtartó és mégis szerethető poénokat, mintha a saját könyvét írná – és igen, a saját könyvévé is válik valamennyire ez a kötet, az ilyen megoldásoknak hála: „Macskává változott, na bumm! Majd medveként morogta – »brumm«; bagolyként hajtogatta – »húúú«, és hófajd lett, fájin szagú, és hollóként csak krúgatott, s ezernyi mesét fejtett fel, míg óvta titkos rejtekhely”. Vagy: „– Ezt aztán a BESZÉD! Ez aztán a SZÁJ! De olcsó lúdnak híg a kása! – felelt a Róka nyeglén és lazán. Mert volt egy ilyen szokása, hogy kifordított szólásokat, és dobálózott velük sokat, az értelemnek vermet ásva.” (Ugyanez a poén visszatér még egyszer: „Hogy bosszúságát leplezze a Róka,  dühét fura mondásokban szórta: – Nem halt meg a reményhalunk, lassan jár a medve bőre, korpa közt még arathatunk. Eljön majd az óra, s rátesszük mancsunk a nyuszóra”.) A fordító bátran nyúl az irodalmi hagyományhoz („Ez volt a találós kérdés, meglehet, elsőre fura, Hogyha a válaszra rájössz, te vagy a talányok ura.”), és a filozófia határát súroló módon él a magyar nyelv adta lehetőségekkel („– Macskánál macskábbá leszek, magamnál is magamabb…”), és még arra is van kapacitása, hogy a klasszikus, „Aki nem hiszi, járjon utána!” mesezáró fordulatot is újszerűen rímbe szedje: „Ha zavaros maradt még bármi, érdemes utánajárni!” Gyereknek, felnőttnek egyaránt ajánlható könyvvel van tehát dolgunk.