| 
				
				 
					Szopogatni fűszálakat 
					jaj, nem szabad, juj, nem szabad, 
					a torkomat s a nyelvemet 
					sugárfertőzés tölti meg, 
					és felszakad, és feldagad, 
					és elszállok, mint luftballon, 
					a hajam vége fáj nagyon, 
					a zoknim csupa fájdalom, 
					és szállok át a réteken, 
					széllel tele a két zsebem, 
					csurom levegő két kezem, 
					felhővel összevérezem, 
					napot iszom, holdat eszem, 
					mert megfertőzött a sugár, 
					a fűben ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Kérem szépen, az nem téma, 
					ha szembe jönne az Ekcéma, 
					mármint úgy értem, az utcán, 
					én őt azonnal lerúgnám. 
					 
					Megkólintanám fejét is, 
					szétpofoznám a fülét is, 
					és úgy förmednék reája, 
					hogy haja szála felállna. 
					 
					Mondanám, ej, te Ekcéma, 
					országos hírű nagy céda, 
					netalán olyat szabad, mi?, 
					hogy az Ágnest megharapni? 
					 
					Könyökhajlatát kirágni 
					egy kislánynak nem akármi! 
					A ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Nagyon megéheztem, 
					A boltba lementem, 
					Dupla adag vattát vettem, 
					Le is nyeltem menten. 
					 
					Kiszáradt a torkom, 
					Veszek arcszeszt, mondom, 
					Szép zöldet, a neve Barbon, 
					Na, ezt most lehajtom! 
					 
					Habzott már a szájam, 
					Egy cseppet se vártam, 
					Kis hintőport meghintáltam, 
					Be is vágtam bátran. 
					 
					Porral teli orrlik, 
					A vesém is porzik, 
					Faltam egy kiló disznózsírt 
					Májam olajozni. 
					 
					Ez sem elegendő! 
					Többet ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					A késdobáló 
					itt terem 
					rettentő rette- 
					netesen. 
					 
					A szeme villog 
					és komor, 
					kezében kések, 
					nagy csokor! 
					 
					Van nála száz kés, 
					hogy ragyog! 
					Konyhában egyet 
					sem hagyott! 
					 
					A karja izmos, 
					tetovált, 
					látszik, jó sok kést 
					eldobált! 
					 
					Halványkék dresszben 
					feleség 
					jön be, vonszolva 
					gyerekét. 
					 
					Csak sírdogál 
					a kicsi lány, 
					nem akar fellép- 
					ni, nem ám! 
					 
					Fényszóró ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					A mező közepén 
					Egy ülőgarnitúra, 
					A semmi ülte ki 
					Öbleit homorúra. 
					 
					A semmibácsi ül 
					Hízik egy nagy fotelben, 
					Issza a semmisört, 
					Habzik a semmi benne. 
					 
					A semminéni köt 
					Pulóvert semmiszálból, 
					Jó, hogy vett, mielőtt 
					Bezárt a semmiszál-bolt. 
					 
					A semmikanapén 
					Semmikölykök csücsülnek, 
					Nem kanyarog a rét, 
					De jobbra-balra dűlnek. 
					 
					A legkisebb nyafog, 
					Üres a semmigyomra, 
					Meg ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Ma délután váratlanul 
					Az égbolt hipp-hopp elborult, 
					Jeget fröcskölt, havat köpött 
					Még ilyen égiháborút! 
					 
					A duhaj szél nekieredt, 
					Villanydrótokon hegedült, 
					És kicibált pár nagy fenyőt, 
					Mely aztán a tetőkre dűlt. 
					 
					Megpucolta a házakat, 
					Cserepekkel diszkoszozott, 
					Összegyűrt néhány kerítést, 
					Felpöckölt néhány oszlopot. 
					 
					Hát jól berúghatott a szél, 
					Hogy ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Mondja az apukám: – Ne zajongj, kincsem, 
					Hát már egy cseppnyi nyugtom sincsen? 
					Ám ha körülnézek, ugye, látom, 
					Minden zajt csap e kerge világon. 
					 
					Rádiózik a kertben a szomszéd, 
					Kíváncsi, veszt-e a kispesti Honvéd. 
					Zenél az iskolában a portás, 
					Zenéje ellen nincs védőoltás. 
					 
					Zaj van a boltban, a liftben, a bálban, 
					Képtárban, a bárban, a várban, a gyárban, 
					Zene szól véges-végig ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Rendes állat a botsáska, 
					nem támad rá a postásra, 
					sem a vízórásra, 
					heje-huja-haj. 
					 
					Rendes állat a botsáska, 
					nem kell neki túrós táska, 
					bukik nádra, sásra, 
					heje-huja-haj. 
					 
					Rendes állat a botsáska, 
					hagyjuk szegényt borostásra, 
					nem költ borotvára, 
					heje-huja-haj. 
					 
					Rendes állat a botsáska, 
					önmagát úgy elálcázza, 
					sose lelsz nyomára, 
					heje-huja-haj. 
					 
					Rendes állat ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Bakonyvári Áginak és a nagykovácsi gyerekeknek 
					 
					Maci feje fő: „Nőjek, ne nőjek? 
					Lehetne még belőlem szőnyeg, 
					Vagy elmehetnék lábtörlőnek. 
					 
					Csoszognának rajtam a talpak, 
					A hangosak is meg a halkak, 
					Attól függ, hogy ki milyen alkat. 
					 
					Vagy elmehetnék épp költőnek, 
					Ki folyton verseket hörpölget, 
					És versbe törülközik főleg. 
					 
					(Miért ne? Jó meleg a bundám, 
					A kotlást mindig ... 
				
					Tovább 
				 
				
				
					Most már legalább azt tudom, 
					milyen állat a masztodon. 
					Sok-sok méter és varacskos, 
					hasonlít óriás varangyhoz. 
					 
					Lehetnék én is masztodon, 
					ha szemölcs nőne arcomon, 
					de nem csak egy, hanem ezer, 
					mit bőrgyógyász ki nem kezel. 
					 
					Ahhoz mégis ragaszkodom: 
					legyen saját masztodonom. 
					Ha kapok egyet, azt tudom, 
					hátára felkapaszkodom. 
					 
					Mivel háta csupa varacsk, 
					hát jól bele lehet kapaszk, 
					ám ... 
				
					Tovább 
				
					  
			 |