   Theodor Storm: A kis Makranc (ford.: Nádori Lídia),  
				
					E. T. A. Hoffmann: Diótörő (ford.: Nádori Lídia),  
				
					Oscar Wilde: Canterville kísértete (ford.: Elekes Dóra), 
				
					Oscar Wilde: Háromkirályok ajándéka (ford.: Varró Köz András),  
				
					Edith Nesbit: A haza megmentői (ford.: Greskovits Endre),  
				
					Rudyard Kipling: Hogyan lett púpos a teve (ford.: Greskovits Endre) 
				 
				
					Theodor Storm: A kis Makranc (részlet) 
				
					  
				
					 „Ekkor lentről, a horizont aljáról kerek, rózsás arc nézett föl rá. A kis Makranc azt hitte, újra fölkelt a Hold. 
				
					– Világíts, vén Hold, világíts! – kiabálta újra, felfújta az arcát, és vitorlását egyenesen a rózsás, kerek arc felé irányította. Csakhogy az nem a Hold orcája volt, hanem a Napé, aki éppen akkor kelt ki a tenger habjaiból. 
				
					– Fiam – szólt a nap, és izzó szemével egyenesen a kis Makranc szemébe nézett –, mit keresel itt az égbolton, ahol én vagyok a király? 
				
					Azzal fogta a kis Makrancot, és se szó, se beszéd, bedobta a tengerbe. Ott aztán úszhatott, vitorlázhatott, ha bírt. És azután?” 
				
					  
				
					  
				
					E.T.A. Hoffmann: Diótörő (részlet) 
				
					  
				
					 
					 
					  
				
					„Óra, óra, falióra, 
					üss halkan! 
					Egérkirály megharagszik, kényes füle van… 
				
					  
				
					– Na de Drosselmeier úr – szólt rá a keresztapára Marie édesanyja fejcsóválva. 
				
					  
				
					Drosselmeier úr erre gyorsan leült Marie ágya szélére, és így suttogott tovább: 
				
					– Szívem szerint az egérkirály mind a tizennégy szemét kivájtam volna a csőrömmel, csak sajnos nem állt módomban. De hogy kárpótoljalak valamivel: nézd csak, mit hoztam! - És előhúzta Diótörőt.  
				
					A derék vitéznek megjavította a törött állkapcsát, és a foghíjak helyére is szép új fogakat helyezett. Marie ujjongott, a keresztapa mosolygott. 
				
					– Nem valami jóképű fickó, belátom – mondta –, de ha akarod, elmesélem neked, miért néz ki így. Vagy már ismered Pirlipát királykisasszony történetét? 
				
					– Nem! Meséld el, Drosselmeier keresztapa! – kiabált Marie.  
				
					Ezt meghallotta a szomszéd szobában Fritz, és beszaladt, mert ő is hallani akarta a mesét." 
				
					  
				
					  
				
					     
				
					Illusztráció: Lisbeth Zwerger 
				
					Képek forrása  
			 |