Elérkezett a tavasz – a róka házikója elolvadt, de a nyúlé megmaradt, amilyen volt. A róka hát bekéredzkedett a nyúl házába, aztán kikergette a gazdát a házikóból. Baktatott a nyúl az úton, sírdogált. Szembejött vele a kutya. – Vau, vau! Miért sírdogálsz, nyulacska? – Hogyne sírdogálnék! Hársgyökérbõl fontam házat, a róka meg jégbõl épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett. – Ne sírj, nyulacska, segítek a bajodon! Mentek a házikóba. Beugatott a kutya. – Vau, vau! Róka, takarodj! A róka a kemencén üldögélt. Lekiáltott a kutyának: – Ha kiugrom, megtépázlak, szétszaggatom az irhádat! Megijedt a kutya, és elinalt. Elbaktatott nagy búsan a nyulacska, tovább sírdogált. Találkozott a medvével. Az megkérdezte tõle: – Mit keseregsz, nyulacska? – Hogyne keseregnék! Hársgyökérbõl fontam házat, a róka meg jégbõl épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett. – Gyerünk, majd én segítek a bajodon! – Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, te sem kergeted ki! – Kikergetem biz én! Mentek a házikóhoz. Nagyot bömbölt a medve: – Róka, takarodj! Lekiáltott a róka a kemencérõl: – Ha kiugrom, megtépázlak, szétszaggatom a bundádat! Megrémült a medve, hanyatt-homlok menekült. Ment, ment a nyulacska. Megint elindult a nyulacska, még keservesebben sírdogált. Szembejött vele a kakas, nagy kasza a vállán: – Ku-ku-rikú! Miért sírsz, nyulacska? – Ugyan, hogyne sírnék! Hársgyökérbõl fontam házat, a róka meg jégbõl épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett. – Ne búsulj, majd segítek a bajodon. – Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, próbálta a medve is – ki nem füstölhette, próbálta a bika is – az is hiába, te sem kergeted ki! – Biz én kikergetem! Mentek a házhoz. Ott a kakas toppantott, verdesett a szárnyával, bátran bekiáltott: - Ku-ku-rikú! Itt vagyok! Éles kaszát markolok! Bújj ki, te róka, mert megbánod, hordd el tüstént az irhádat! Róka, takarodj! Meghallotta ezt a róka, inába szállt a bátorsága. Kikiáltott: – Csizmát húzok, várj egy csöppet... De a kakas tovább fújta: - Ku-ku-rikú! Itt vagyok! Éles kaszát markolok! Bújj ki, te róka, mert megbánod, hordd el tüstént az irhádat! Róka, takarodj! Húzódott még a róka: – Felveszem a szép ruhámat... De a kakas harmadszor is bekiáltott: - Ku-ku-rikú! Itt vagyok! Éles kaszát markolok! Bújj ki, te róka, mert megbánod, hordd el tüstént az irhádat! Róka, takarodj! Megrémült a róka, kifutott a házból, a kakas kapta a kaszáját, lecsapta a róka fejét. A hársgyökér házikóban attól fogva együtt laktak, vígan éltek, míg meg nem haltak.