| 
				 
					Jakob Martin Strid neves dán képregény-rajzoló, akit itthon főleg a Hihetetlen történet az óriás körtéről című kötetéről ismerhetnek az olvasók.  
				
					  
				
				
					  
				
					          
				
					Új könyvének szereplői a hóban vágnak utat egymáshoz, hogy együtt derítsék ki, minek köszönhető a farkasordító hideg. 
				
					  
				
					 Tasi Katalin 
				
					A cselekmény fő sodora szerint az erdőben élő állatok, élükön Mimbo Jimboval a természetellenesen hosszúra sikerült tél mögött megbúvó rejtély megoldására szövetkeznek. Ez lehetne egy unalmas történet is, de ebben a könyvben az erdei állatok igazában erdőben élő elefántok, tigrisek, majmok és orrszarvúk, és ez csak a legapróbb kitekert megoldás a könyvben! Az tavasz óvatos ébredezését egy csilingelő hang szakítja meg, és mintegy varázsütésre úgy borítja el a hó az erdőt, mint Magyarországot 87-ben.  
				
					Mimbo Jimbo alagutat ás Mumbo Jumbohoz, a legjobb spanjához, majd együtt elevickélnek a nyári sportfelszereléseket áruló haverjukhoz, Frédihez, akit békalábakba, strandkalapokba és egy csomó pólóba és rövidnaciba burkolózva találnak meg.  (Ezen a ponton a négyéves gyermek már dőlt a nevetéstől.) Igaz, ide lassan jutottunk el, mert a keresztmetszetben szemléltetett házikó minden helyiségét tüzetesen át kellet nézni.  
				
					A bátor hármas az extra havazás titkát indul megfejteni, és találkoznak óriás hópelyhekkel, erdőben bóklászó apró zöld emberkével, szépen megmenekítik a havazásban kint rekedt többi erdőlakót, csak hogy összefussanak egy – engem Miyazaki Hayao Vándorló palotájára emlékeztető – önjáró házikóval. A történet további részét nem spoilerezném, a lényeg, hogy a vége happy. 
				
					  
				
					Dicsérendő a könyvben a történetvezetés kiszámíthatatlansága, a később jelentőséggel nem bíró elemek hangsúlyozása, ami igazán kalandszerűvé teszi a cselekményt: egy igazi kalandtúrán tényleg van, ami fontos, és van, ami utólag nem bizonyul annak – és ez itt sincs másként.  
				
					Kifejezetten élvezetessé teszi a gyerekeknek a többszöri perspektíva-váltás (hol a szereplőkkel azonos térből, hol messziről-kívülről, hol pedig felülről rájuk tekintve nézhetjük a történetet, ami kicsit filmszerűvé teszi az élményt. Felvonulnak vicces szereplők és helyzetek, van varázslat, megmenekülés, baráti összeborulás, és a teljes abszurditás jegyében vaslábasban utazó boszorkányok is (ők meg a Chihiro szellemországban banyáira emlékeztettek, de sebaj, mert azt is nagyon bírtuk).  
				
					Szóval minden van ebben a képes könyvben, ami kell: kellő asszimmetria, meghökkentő fordulatok és sok-sok-sok-sok vicc, csak karácsony nincs. És valljuk be, néha kell olyan téli történet is, ahol ez eszünkbe sem jut! 
				
					 Forrás: Könyvmutatványosok 
			 |