| 		
		 
   Grimm-mesék: Holle anyó
	
		
			
				
					  Holle anyó főszereplőjét, akit mostohaanyja az édeslányával ellentétben mindig mellőz, végül arra kényszeríti, hogy ugorjon egy kútba egy elvesztett orsóért.  
				
					 A kút világában, ami ugyanakkor a felhők felett van, több próbát kell kiállnia. Például meg kell ráznia egy érett almákkal teli almafát, és ki kell szednie egy kész kenyeret a kemencéből, mielőtt az megégne. A lány természetesen mindkettőt megteszi. Végül találkozik Holle anyóval, egy „hosszú fogú öregasszonnyal”. 
				
					A lány elszegődik mellé szolgálónak, és mindenekelőtt a dunnákat kell kiráznia, aminek következtében a földön hó hullik. Egy idő után a lány az elbocsátását kéri, ekkor Holle anyó bőséges aranyesővel jutalmazza meg.  
				
					  
				
					A lányt hazatérésekor a kakas üdvözli:  
				
					”Kukurikú! Aranyos lányunk hazatért!”. 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			| 
				 
					Ezt látva a csúnya és lusta mostohatestvér elindul ugyanazon az úton, de megbukik a próbákon, és ahogy az várható, a szolgálatát is elégtelenül végzi el. Holle anyó ezért elbocsátja, és büntetése az élete végéig ráragadó szurok lesz. 
				
					A mesebeli jó kislány nem azért segített a fán és a kemencén, mert hasznot remélt a munkájától, hanem mert segítőkész természetű volt. Ösztönösen hangolódott rá a szerencsére, szorgalma révén pedig elnyerte jutalmát. 
				
					  
				
					Az idős nő változatos nehézségű feladatok elvégzésére bíztatja őket. Hogy mire megy ki a játék, az csak akkor derül ki,amikor a lányok átmentek a vizsgán. Az idős hölgy ugyanis az élet maga. Egy személyben a négy évszak, az összes kihívás és jelentéktelennek látszó apróság.  
				
					  
				
					  
				
					Holle anyó a tündéri igazságtétel meséje. A jóság elnyeri jutalmát,a rosszaság pedig méltó büntetését.  
				
					A szerencse idős úrnője számon tartja apró szolgálataikat, s rajtunk múlik, hogyan állunk helyt. 
				
					Tanításának lényege, hogy sok apró, fárasztó élményen vezet az út a jó hírnévhez és a szerencséhez. (Boldizsár Ildikó) 
				
					  
				
					  
				
					  
				
					Hófehérke (1)> 
			 | 
		 
	
 
	  
	  
 |