| 		
		 
   Grimm-mesék: A brémai muzsikusok 
	
		
			
				
					  A brémai muzsikusokban a külvilág kíméletlen oldala jelenik meg ilyen túlzott, árnyalatlan formában. A kisgyerekek maguk is időről időre ellenségesnek, fenyegetőnek élik át környezetüket.  
				
					A felnőttek viselkedése még nehezen kiszámítható, gyakran érthetetlen számukra. Rájuk vannak szorulva, ezért különösen riasztó, hogy nem tudhatják, mikor és melyik kívánságukat fogják teljesíteni, hogy nem hagyják-e őket végképp cserben.  
				
					 A Brémai muzsikusokban az emberek (felnőttek) világa önző és kíméletlen. 
				
					A mesehallgató gyerek az elűzött állatokkal azonosul. Szemében a kiöregedett állatok gazdái olyanok, mint a rossz szülő, aki kirakja hasznot nem hajtó gyereket; a rablók meg olyanok, mint a fenyegető, rosszindulatú idegenek. 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			| 
				 
					A brémai muzsikusok, mint minden jó mese, szépítés nélkül, sőt, eltúlozva mutatja fel az emberi lét sötét oldalait, de egyben vigaszt és útmutatást is nyújt: az elűzött állatok megtapasztalják, hogy csak akkor kiszolgáltatottak, ha jólétüket gazdájuktól várják. Ha egymással (kor- és sorstársaikkal) szövetkeznek, akkor önállóan is meg tudják oldani nehézségeiket.   
				
					A történet másik fontos üzenete, hogy minél reménytelenebbnek látszik egy helyzet, annál inkább nő az egyén belső szabadsága: „a halálnál jobb foglalkozást mindenütt lelsz magadnak” a mese kulcsmondatának tekinthető. Akinek nincs vesztenivalója, az éppen ebből meríthet erőt és válik szabaddá. 
				
					 A brémai muzsikusokat sok kisóvodás gyerek szereti.  
				
					Ebben a korban a gyerekek szívesen azonosulnak állatfigurákkal, a világos, egyértelmű történetet könnyen megértik, és nagyon hat rájuk a mese sajátos humora: élvezettel képzelik el, ahogy a sok gyönge állat egymásra állva szó szerint óriási lesz, és be tudja csapni, meg tudja ijeszteni a sokkal erősebb „felnőtteket”.  
				
					Ez a mese különösen alkalmas arra, hogy a gyerekek színdarab formájában eljátsszák: az állatjelmez, az egymásra mászás és a közös ijesztő ricsajozás éppen a mese fő gondolatát teszi közvetlenül átélhetővé: az összefogás, a közös cselekvés felszabadító örömét. (Fischer Eszter) 
				
					  
				
					A csillagtallérok (Sterntaler)> 
			 | 
		 
	
 
	  
	  
	  
 |