|
Csipike
2016.10.29. 03:10
|
5-9 éveseknek
  Írta:
Illusztrálta:
Rusz Lívia
Kiadó:
Ion Creanga Könyvkiadó
Oldalszám: 118
 Illusztrálta: Pásztohy Panka
Kiadó: Manó Könyvek, 2015
 Csipike gyermekkorunk egyik klasszikus meséje. A meseregény 1966-ban született az erdélyi író tollából, és a határok dacára, Magyarországon is ismertté vált, sőt nagy népszerűségnek is örvendett.
Nem véletlen, hogy mind a mai napig keresett könyv. Csipike nemcsak egyszerű meseregény, mély filozófiai mondanivalója van, mindamellett alázatra, jóságra, mások iránti tiszteletre nevel.
Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében?
És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad?
|
|
Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot.
Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel.
A mesefüzér öt története közül
- az elsőben a címszereplő gonosz törpeként mutatkozik be az Erdő lakóinak. Lassan az Erdő Réme lesz, mígnem beköszönt a javulás. Olyannyira, hogy a
- második mesében (Csipike és Kukucsi) meg akarja valósítani az Erdőben a szeretet hatalmát, ámde Kukucsi vakond meghiúsítja a szép terveket.
- A harmadik mesében (Csipike, a boldog Óriás) régi vágya teljesül: Bagoly doktor csodaporától óriás lesz, ám ez az állapot is tartogat számára bonyodalmakat. Csipike és Tipetupa történetében ismét felvonul a jól ismert társaság minden tagja, és kiderül az is, hogy a nagyotmondás nem azonos a hazugsággal.
- A kötetzáró írásban (Csipike és a gonosz Ostoba) a mesehős búcsút mond az agglegényéletnek, és Tipetupával együtt rendezkedik be az Óriásnagy Bükkfa egyik takaros hajlékában.
Fodor Sándor klasszikus meséje ezúttal új köntösben látott napvilágot Pásztohy Panka bájos, színes és fekete-fehér rajzainak kíséretében. Az olvasmányos történetek ma is jó szívvel ajánlhatók az óvodásoknak és a kisiskolás korosztály tagjainak.
A kissé cinikus író a végén a mesét felolvasó apukákra, anyukákra kacsint és így búcsúzik:
« mindenki sírt, nagyon szép volt. »
VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>
|
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
