Betűbirodalom A könyvben az egyik oldalon egy állat látható hátulról, a másikon pedig egy kis mondóka róla. Az a feladat, hogy kitalálja vajon melyik állat látható a képen, majd felnyitva a képet kiderül, hogy jól válaszolt-e.   Ez a lapozó felébreszti bennünk, szülőkben is a vihorászó kiskamaszt, hiszen ki ne tartaná mulatságosnak azt, ha fenekük alapján kell felismerni az állatokat. Az ötlet eredeti és játékos: az oldalakon egy-egy állat popóját látjuk, ha pedig kihajtjuk a füleket, szemből is ránk köszön az alfelek tulajdonosa: a malac, medve, páva stb.   A könyv eredetileg német nyelven jelent meg. Mind a szöveg, mind az illusztráció Thorstein Saleina munkája. Minden oldalpáron baloldalon olvashatjuk a szöveget, a jobb oldalon pedig ott a kihajthatós rajz.     A rajzok egyszerűek, kedvesek. Bónuszként a szöveges oldalak mindegyikének bal alsó sarkában megjelenik egy egérke, aki hol a saját popójára mutogat, hol egy nagy fürdőszivaccsal mosakszik (a mosakodó macska mellett), fésülködik (a tüskés sünivel szemben) vagy egy méhecskét figyel (mellette a maci mézesbödönét dongják a méhek).   A lapok és a kihajtható fülek jó minőségű, vastag kartonból készültek, ami fontos egy ilyen interaktív lapozó esetében. A fülecskék különböző irányba nyílnak (fentről lefele, lentről felfele, oldalra vagy éppen átlósan). Egy jó kézügyességgel rendelkező egyéves gyerkőc már ügyesen elboldogul a kezelésükkel.     A kitalálós versikéket Szabó T. Anna fordította. Van közöttük kevésbé sikerült, de egészen jópofa is (hogy ebből mennyi a szerző és mennyi a fordító érdeme, nem tudom).   Az első darab pl. így hangzik:  "Farkincája kunkori,  dagonyában gyakori. Nos? Tudatlan nem maradsz: ez itt bizony a malac."