A városi egérnek egyszer kedve szottyant meglátogatni mezei pajtását. Amaz szívesen látta vendégül a távoli rokont, s elébe hordta mindazt a keveset, amit a télre összegyűjtögetett. A városi egér finnyáskodva kóstolgatta a szerény elemózsiát, s hogy elbüszkélkedjen saját gazdagságával, meghívta magához a mezei egeret.   A szegény cincogót lenyűgözte a gazdag rokon kamrájának bősége. Mohón tömte magába a finomabbnál finomabb falatokat, de amikor éppen a kedvenc eledeléhez fogott volna, hirtelen kulcscsörgést hallottak. Nyílt a zár, reccsent az ajtó, és a kamrába belépett a ház gazdája. Az egerek eszeveszett futkosásba kezdtek, s épp hogy sikerült megbújniuk egy biztonságos lyukban. A veszély elmúltával a mezei egér megkérdezte városi társát: - Milyen gyakran fordul ez elő? - Mindennap - válaszolta amaz elcsodálkozva. - No, akkor itt több a keserű, mint az édes falat - mondta a mezei egér, és faképnél hagyta rátarti rokonát. Mert a gazdagság nem minden, és sokszor a kevesebb többet ér.