| 
 Meseregény: Óz, a nagy varázsló  
	
		
			| 
					  Az Óz, a Nagy Varázslóban a két világ térbe vetítve jelenik meg: a szürke, csodák nélküli Kansas áll szemben Óz csodálatos birodalmával. 
					 A fõhõsön, Dorkán kívül a szereplõk is eszerint oszlanak meg hétköznapi és mesefigurákra. 
					A konfliktust az szolgáltatja, hogy Dorka a csodaországból vissza akar jutni otthonába, hazajutásához Óztól, a varázslótól akar segítséget kérni, de ahhoz, hogy színe elé járulhasson, sok akadályt kell még  legyőznie.  
					  
					Útja során három társra lel, akiknek szintén van egy-egy kívánságuk:  
					- az egyik észt,  
					- a másik szívet,  
					- a harmadik bátorságot akar kapni.  
					  
					E három tulajdonság megszerzése a felnőtté váláshoz elengedhetetlen képességek fontosságát hangsúlyozza.  |  
	 
	
		
			| 
					
						
							| 
									Mindeddig azonban tökéletesen varázsmesei módon és varázsmeséhez illő tartalmak fejezõdtek ki a regényben. A fordulatot az hozza, hogy a kislány, miután minden akadályt legyõzött, és kívánsága teljesítésére kerülne a sor, egy véletlen folytán rájön, hogy Oz nem hatalmas varázsló, hanem hétköznapi ember, aki – akárcsak õ – a hétköznapi világból került a csodák birodalmába.  
									Ez az első olyan mozzanat, ahol a racionalitás fölébe kerekedik a csodának, és leleplezi álságosságát. Ha így érne véget a történet, akkor egyszerű tanmese volna. A kettősség azonban folytatódik: Dorka társainak vágyát (akik hisznek a varázslat erejében) ügyes cselekkel teljesíti Oz, miközben õ maga mondja ki: ezeknek a képességeknek hőseink már birtokában vannak, ő csak szentesíti azok megszerzését.  
									
										„Nem tudsz nekem eszet adni? [...]  
										– Nem, de nincs is rá szükséged. Mindennap tanulsz valamit. [...] A tudást a tapasztalat hozza meg...”  
										„Hát az én bátorságommal mi lesz? [...]  
										– Csak egy kis önbizalom hiányzik belőled.”  
									Dorka az egyetlen, aki belátja, Oz nem segíthet rajta: ráébred arra, hogy csak maga segíthet magán, nem várhat csodákat.  
									  
									A mitikus eszközökkel élő mesében a racionális megoldás győz, méghozzá mitikus eszközökkel. A három társ elnyeri, amit akar: három, a felnőtté váláshoz elengedhetetlen tulajdonságot – de nem szűnnek meg mesehősök lenni. Hisznek a csodában, és kívánságuk teljesül is, sőt a sikeres beilleszkedést jelképező királyságot is elnyerik.  
									Dorka viszont segítségükkel a modern társadalomban egyedül szükséges hitet kapja meg: a saját erejébe vetett hitet. Ugyanakkor megtanulja a racionális társadalom csodától elhatárolódó, reflexív viselkedését. Ami a mese elején még csak szimbolikus, kivetített kettősségként volt jelen, az a végére tudássá válik. 
									(Fischer Eszter) |  |  
	 
	  |