| 
   ELMÉLETE: A KORTÁRS GYERMEKIRODALOM FOGALMAKomáromi Gabriella  2015.03.07. 16:05 
	
		
			| 
					 Kortárs vagy mai? 
					Az egy időben született művek valójában nem mindig egyidejűek. A kortárs gyermekirodalom szinonimája a modern gyermekirodalom. 
					A modern szónak – Páskándi Géza figyelmeztetett bennünket – semmi köze a módihoz, a divatoshoz. A modus rejtőzik benne. A mérték. A kortárs gyermekirodalom alkotásait a tradícióhoz mérjük. 
					Miben haladják meg? 
					Mennyit tagadnak meg belőle? 
					Mit rejtenek magukba értékeiből?   |  
	 
	
		
			| 
					A kortárs gyermekirodalom rólunk szól, nekünk szól, miénk a hangvétele és őrzi a tradíciót. 
					
						Lindgren Harisnyás Pippijében ott él Csudálatos Mary és Alice Csodaországból.
						Lindgren másik hőse, Juharfalvi Emil a vásott kölykök leszármazottja,
						Mándy Csutakjában ott dobog Nemecsek szíve is,
						Békés Pál kétbalkezese Kököjszi és Bobojsza utóda,
						Lázár Hétfejű Tündér c. írása a népmesék, pontosabban a tündérmesék dramaturgiája szerint pereg. 
					A tradíció nem más, mint a hajdan volt idők modernsége. Ezért aztán az igazi irodalmi tradíció mindig jól megfér az igazi kortárs művekkel. 
					Az igazán nagy író el tudja tüntetni a közte és a köztünk lévő időt, ha a megragadott pillanat, mint itt egy kamasz érzés, érvényes időtlenül. 
					  
					A kortárs mű lenyomata a kornak, őrzi a szellemiségét, az apró dolgait, a hanghordozását. A hamis hangok bántják a fülünket az irodalomban is. 
					
						Az Árad az Ipoly (1994) csaknem vadonatúj ifjúsági regény. De kortárs műnek nemigen nevezném. Csak mai. Mindenért, amivel adós, a cirkalmazott, túldíszített nyelv akar kárpótolni. De éppen ez a kortól idegen hanghordozás leplezi le az első pillanatban. A gyerek előtt különösképp, allergiás rá. Az első fél oldal szavaiból, képeiből idézek: szűzi álmodás, a rétvilág ágyazata, denevérszárnyon suhanó mítoszok, fülledt, idegzetet vattázó balzsamos csend, pacsirtaszó, tücsökzene, barkaszálas fűzek, gólyahír, kikerics. 
					A kornak hangja is van, stílusa, mint egy embernek. 
					
						A hanghordozás őszintétlenségét, időtévesztéseit, hamisságait rögtön megérezzük.
						De a művek kortárs volta elsősorban mégiscsak tartalmi kérdés. Bár a tartalom a forma tartalma, és a fordítottja is igaz. 
					A kortárs művek akkor is rólunk és nekünk szólnak, ha mese kellékei jelennek meg bennük világunk tárgyi motívumai helyett. 
					
						Lehet, hogy a világról a legtöbb fontos dolgot az utóbbi évtizedekben a mese mondta el a gyerekeknek. Talán nemcsak nálunk, hanem a nagyvilágban is. Vagy a meseregény.
						Ezer szállal kötődnek a világunk legfontosabb dolgaihoz. Valahogy a teljes világunkat ábrázolni tudták. Sokszólamúan, többjelentésűen.
						A Négyszögletű Kerek Erdőnél aligha volt pontosabb képe a félmúltunknak. Néha még ma is a Négyszögletű Kerek Erdőben lakunk. Szert lehet tenni benne belső szabadságra, de bármikor jöhet a kisfejű-nagyfejű Zordonbordon.
						A másság viszontagságainak a világirodalomban is kevés olyan beszédes rajza lehet, mint Csukás sárkányának a sorsa. (Vagy: mint Eörsi hatpöttyös katicabogarának esete a hétpöttyösökkel egy gyerekversben.)
						Az anderseni mesékben megszólalt olyasmi is, hogy a szerelmet birtoklási vágyunk teheti a leginkább tönkre, pedig Páskándi csak egy Kályháról és a Tűzről mesélt. S mi másról szól a kétbalkezes varázsló, mint elszürkülésünk, elidegenedésünk történeteiről. Pedig csak a mesét keresik egy sivár lakótelepen.
						Michael Ende Momojában időtolvajok szürkítik a világot.
						A Végtelen Történetben a konzum világ vágyait hajszoljuk, s közben a semmibe hullunk.
						Ende utolsó meséiben, a nemrég megjelent Varázslóiskolában csupa itt és most fontos dolgot akar a lelkünkre kötni. Újra és újra azt, hogy találjunk rá valódi vágyainkra, mert különben olyan, mintha nem is éltünk volna. 
					De ne higgyük, hogy a kortárs mese csak ilyen falrengető, nagy dolgokról mesél. 
					
						Gianni Rodari azon mulattat, hogy beleestünk a tv-be, és tényleg beleestünk.
						Békés Pál borzmeséinek egyike az anglomániánkat nevette ti ki B. B., az amerikai bűzös borz ürügyén,
						Lázár A soványító palacsintában mindennapi újrakezdett, reménytelen diétáinkon, 
						Börcsök Mária a Cirmi, az egérben nevetséges különcködő névadásainkon mulat.
						Kamarás István története pedig mindössze abból kerekedik ki, hogy összetört a csiga háza. 
					Forrás: 
					A Kortárs gyermekirodalom és olvasói c. konferencia vitaindító előadása (1997. november 25., Petőfi Múzeum). Rendezte a Magyar Könyvtárosok Egyesületének gyermekkönyvtáros szekciója és az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Egyesülete 
					  
					Az előadás teljes anyaga a Mi a helyzet a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalomban? - című tanulmányban olvasható. 
					  |  
	  
	 
	  |