"A Papírszínház egy nagyon sikeres dolog lett, tulajdonképpen manuális képernyő effektnek is hívhatnánk. Először Franciaországban találkoztam vele, és már akkor zseniálisnak tartottam, de meg sem fordult a fejemben, hogy bevezessük nálunk, ugyanis a könyvesbolti terjesztése teljesen lehetetlen. Aztán egészen máshonnan jött elő újra az ötlet.   Egy gyógypedagógus keresett meg minket, aki halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozik, és olyan interaktív könyvet keresett, ami a figyelemzavar esetén nyújthat segítséget a munkájuk során. Eredetileg egy interaktív könyvet akart, de az hatalmas költségű, aztán eszembe jutott a Papírszínház technika, elkezdtünk erről beszélgetni, és elindultunk vele. 2006-ban hat mesével indultunk, amiből kettő rögtön franciául is megjelent, annál a kiadónál, akik Franciaországban csinálják a Papírszínházat, és most már a 22. címnél járunk (2015). A francia kiadóval nagyon szorosan együtt dolgozunk, bármelyikünk elkezd egy címmel foglalkozni, rögtön mutatja a másiknak, és beszállunk egymás munkájába, így közösen megy végig minden darab kiadása. Úgy vélem, ez a magyar illusztrátoroknak is lehetőséget nyújt arra, hogy kilépjenek a magyar közegből.” (Csányi Dóra)