A Hétfejű Tündér egyszerre rettenetes és csodálatos: a főhős nem a királylányért szál harcba, hanem önmagát próbálja karddal-vérrel megmenteni.   A nagy (37×27 centi) lapokon Grela Aleksandra festményei ugyanúgy a szívig érnek, mint Lázár Ervin sodró-felkavaró szövege. Lázár Ervin a legnépszerűbb népmesei motívumokat használta fel történetében, azonban mindegyiket csavart egy kicsit. A szegény legény nem csak szegény, de rettentő csúf is, nem azért akarja legyőzni a szörnyet, hogy megmentse a királylányt, hanem azért, hogy bosszút álljon saját csúfsága miatt, és nem a sárkány, hanem a tündér hétfejű.   A Hétfejű Tündért rettentő olvasni. – Egy kemény széken ültem, ölemben a lapokkal és úgy éreztem magam, mint aki minden emberi gyarlóságát bevallja. – Én lettem a fiú, akit csúfsággal vert meg az élet, aki ezt nem tudja elfogadni és magyarázatokat vár, majd bosszút esküszik és rátámad a szörnyre, akit minden keserűségéért, minden fájdalmáért okol. Ráadásul, amikor felfedezi hibáját és szembenéz rettentő tettével, a visszafordíthatatlant is fel kell dolgoznia. A legőszintébb, legmélyebb bocsánatkérés se tudja helyrehozni azt, amit tönkre tett. A papírszínházas előadás növeli A Hétfejű Tündér drámaiságát. A felolvasó akaratlanul is játszani kezd a hangjával, belebújik a mesébe. Grela Aleksandra sötét tónusú képei pedig láttatni engedik a félelem, a harag, és a bosszú lelket romboló gonoszságát. Persze, az ember eredendően törekszik a jóra és Lázár Ervin meséjének is szép a vége. Nincs benne púder az elrontott dolgok elmázolására vagy elbagatelizlására, hanem a gyönyörű összeomlás után újjászületés következik. És ez egy nagyon fontos tanulság gyereknek és felnőttnek egyaránt: nem a hibáink, nem a félelmeink határoznak meg minket, hanem a tetteink és az életünk. A Hétfejű Tündért mindenképpen meg kell mutatni a gyerekeknek. Lehet e-bookban, könyvben, akárhogyan, de ha életre szóló élményt akartok, akkor egy csendes szobában papírszínházas előadásban keltitek életre.