INTERJÚK : Kocsis Péter - Matyi és Sári fordítója |
Kocsis Péter - Matyi és Sári fordítója
Kiss Orsi 2015.05.17. 14:42
„A humor a cseh lélek alapja. Nem a cinizmus, hanem a humor és az irónia” – vallja Kocsis Péter, aki magyarra fordította Matyi és Sári történeteit. A műfordítót a mesék időtlenségéről, stílusról, nyelvről és a saját kedvencekről faggattuk.
Mikor találkozott először Mach és Sebestová, azaz Matyi és Sári történetével?
Elég régen volt – bár nem annyira a történettel, hiszen akkor még alig beszéltem csehül, mint inkább annak grafikai világával. Már fiatalon sokat utaztam Prágába, és gyönyörködtem az ottani gyerekkönyvekben. Adolf Born képvilága pedig egyszerűen lenyűgözött, könyveit azóta is gyűjtöm, felnőtt- és gyerekköteteit egyaránt. Van egy nagyon régi Mach és Sebestová kiadásom is, még abból az időből, amikor nem terveztek folytatást. Előbb nézegettem, mint olvastam őket.
|
-
Mi volt először, a rajzfilmsorozat vagy a könyv? Egyáltalán: hogyan tekintenek erre a mesére jelenleg Csehországban? Van esetleg olyan magyar mese, amelynek a kultuszával, fogadtatásával párhuzam vonható?
Természetesen a könyv volt előbb. De igazi klasszikussá vált a belőle készült rajzfilm is. Egyiken sem fog az idő, a könyveket úgy kétévente újra és újra kiadják, a rajzfilmeket pedig a mai napig rendszeresen vetítik a tévében. Nem hinném, hogy van olyan gyermek vagy akár felnőtt, aki ne ismerné őket és a varázslatos telefonkagylót. A könyvből egészestés gyerekfilm is készült, valódi szereplőkkel. Csehországban egyébként a legnépszerűbb magyar rajzfilm mindmáig a Mézga-család, nem véletlenül – a csehek imádják a színvonalas humort.
-
Ez a mese már több mint harmincéves, most olvasva azonban olyan érzésünk támad, hogy cseppet sem „öregedett”. Mi lehet ennek az oka? Műfordítóként hogyan jellemezné Miloą Macourek szövegét?
Először is, a szerzőpáros sem fiatal: Macourek 1928-ban született és 2002-ben halt meg, Born 1930-ban látta meg a napvilágot és szerencsére még köztünk van. Macourek szövegei valóban időtlenek, de azért itt-ott kell rajta változtatni a magyar olvasók számára, jóllehet ennek oka inkább a cseh és magyar nyelvezet, nyelvi szokások eltérésében van (magázódás, idegen szavak használata stb.).
Meg hát, lássuk be, a mai gyermekek már azt sem igen tudják, mi is az a telefonkagyló, amire az egész mese épül. Macourek nyelvezete zseniális, nem csak ebben a könyvben. Stílusa nagyon egyedi, pörgős, humoros, lényegre törő, nem kevés iróniával fűszerezve. Ez minden írására vonatkozik.
-
A humor általában mennyire fontos része a cseh meséknek?
Ó, a humor a cseh lélek alapja.
Nem a cinizmus, hanem a humor és az irónia. Felnőtteknél, gyermekeknél, hétköznapokban, irodalomban, művészetben, mindenütt. Talán ezért is szeretem annyira ezt az országot.
-
Macourekről viszonylag keveset tudnak a magyar olvasók – ön szerint mi az, amit mindenképp érdemes megemlíteni róla?
Ez elég hosszú választ igényelne, talán elég annyi, hogy a Born-Macourek páros alighanem a cseh Óperencia egyik csúcsa lesz mindig is, és ebben mindkettőjüknek egyforma érdeme van. El sem tudnám képzelni Macourek szövegét egy másik illusztrátor műveivel. Macourek eredetileg dráma- és forgatókönyvíró, költő. Számos közös könyve van Adolf Bornnal, a legismertebb talán a Zsofka majom, amelyet talán ugyancsak megismerhetnek egyszer a magyar olvasók. Az ebből készült rajzfilm is a klasszikusok közé tartozik Csehországban.
-
A most megjelenő első kötetből van kedvenc története?
Azt hiszem, nincs ilyen. Egy rajongó olvasó azt mondta egyszer nekem, hogy az egész család sajnálta, amikor a kötet végére értek. Én ugyanígy vagyok minden fejezettel, az egész könyvvel, és persze a fordításával is. Szerencsére lesz még folytatás, reményeim szerint. Na jó, fordítóként nagyon élveztem a Slitty-slatty bolygós fejezetet.
|
|