Azt álmodja, hogy kint sétál a nyári ég alatt, tüskés bokrok lugasában, cserepes kaktuszok között, A sündisznó álmában nincsenek se kutyák, se rókák, ezért egyenes tartással, nyugodtan sétafikál a barátságos világban. A tüskés bokrokon szemrevaló, szép bogáncsok nőnek. Ugyanis a sünmalacok bogánccsal kedveskednek az idősebbeknek születésnapjukon vagy névnapjukon. Álmában szelíd, nyári estén sétál a sündisznó, és összetalálkozik a mérges viperával. A vipera dúl-fúl mérgében, rá is sziszeg a sündisznóra: – Térj ki az utamból, vagy vége az életednek! De a sündisznó bátran feleli: – Nem térek ki, nem félek ám tőled! Azzal verekedni kezdenek, és a kígyó alulmarad. Álmában ugyanis a sündisznó nagyon bátor, még a rókát is megropogtatná, ha élne egyáltalán róka a sündisznó álmában. A csata után diadalmasan eltipeg az égig érő szilvafa alá, melyről percenként leesik egy-egy érett szilva, és a  sündisznónak odajárnak lakmározni meg táncolni. Két lábra állnak, összefogóznak, de vigyáznak, hogy meg ne döfjék egymást a tüskéikkel, aztán nekikezdenek forogni. Ropják a táncot, s ha elfáradnak, kínálgatni kezdik egymást: parancsoljon, édes bátyám, egy kis szilvát vegyen, komámasszony. Így trécselnek, udvariaskodnak egymással, míg meg nem legyinti orrukat a hűvös esti szellő. Akkor véget vetnek a lakomának, és danolászva nekiindulnak a sötétségnek. Bátran és boldogan. Mert a sündisznó úgy álmodja, hogy semmitől sem kell ijedelmében összegömbölyödnie.