pagony.hu A kedvenc plüss, rongyi, szétrágott cumi és társaik minden család életében komoly szerepet töltenek be, meglétük kardinális kérdés, esetleges otthon felejtésük kész tragédia. Pippnek és Pollinak is van kedvenc állatkája, akik mindig a gazdijukkal tartanak, álmukban pedig vigyáznak rájuk. (Polli zöld békája szinte minden mesében kikandikál a táskájából, vagy ott van valahol a közelében). Egy ottalvós estén, már az ágyban fekve rádöbbenni, hogy az alvóka otthon maradt, nagyon megrázó felfedezés. Polli is kétségbeesik, amikor kiderül, hogy ez történt, hiába ajánlgat neki Pipp igaz barát módjára mindenféle alternatívát, egyik sem pótolhatja a szép zöld békáját. Vagy mégis? Pipp végül megható önzetlenséggel felajánlja saját kis kedvencét, amit barátja el is fogad, így nem dől össze a világ, mindenki jót alszik. Polli pedig másnap pontosan ott találja a békáját, ahol felejtette. Ez a mese békés álmokat hoz a gyerekek szemére, és minden olyan pici imádni fogja, akinek van kedvenc alvókája vagy plüssállata. A történet már pár sorban is sok problémát tematizál: a kötődést, azt, miként tudják a gyerekek önmagukat elaltatni, sőt, a lemondást is. De ezek mellett nekem az is nagyon tetszik a könyvben, hogy Pipp és Polli alvókáit, Malackát és Brekit eddig is jól ismertük a korábbi kötetekből. A különböző kötetekben egy-két szereplő vagy helyszín újra-és újra feltűnik. Ám ez általában teljesen természetes és mellékes. Ebben a kötetben azonban az alvókáknak jutott nagyon fontos szerep, ami minden kis rajongónak megdobogtatja a szívét. Szerencsére Pipp igazi mesehős, aki tényleg képes bármit megtenni, hogy a barátját megvigasztalja.