Arra ugrált a brekegő béka és azt kérdezte: 
					
						– Házacska, házikó! Vajon ki lakik a házikóban? 
					
						– Én, az incifinci kisegér! És te ki vagy? 
					
						– A brekegő béka.  
					
						– Gyere és lakj velem! 
				 
				
					  
				
					A békácska bement a házikóba, és attól fogva kettecskén éltek.  
				
					Nem sokkal azután arra járt a nyuszimuszi. 
				
				
					 Megtorpant és azt kérdezte: 
				
					– Házacska, házikó! Vajon ki lakhat benne? 
				
					– Én, az incifinci kisegér! 
				
					– És én, a brekegő békácska! Gyere, és lakj velünk! 
				
					És bizony a nyulacska betért a házba. Ezután már hárman éltek. 
				
					Arrafelé somfordált a róka koma.  
				
					  
				
					Megkocogtatta az ablakot, és azt kérdezte: 
				
					– Házacska, házikó! Vajon ki lakik benne? 
				
					– Én, az incifinci egérke! 
				
					– Én, a brekegő békácska! 
				
					– És én, a nyuszimuszi! 
				
					– És te ki vagy? 
				
					– Én a róka koma. Gyere és lakj velünk! 
				
					A róka bemászott az ablakon. Ezentúl már négyesben laktak a házikóban.  
				
					Arra járt a farkas koma. 
				
					  
				
					Bekukucskált az ajtón és azt kérdezte: 
				
					– Házacska, házikó! Vajon ki lakhat ebben a házikóban? 
				
					– Én, az incifinci kisegér! 
				
					– Én, a brekegő békácska! 
				
					– Én, a nyuszimuszi! 
				
					– És én, a róka koma! És te ki vagy? 
				
					– Én a farkas koma. 
				
					– Gyere, lakj eztán velünk! 
				
					Azzal a farkas beoldalgott a házikóba. Most már öten éltek együtt. Éltek, éldegéltek, közben énekelgettek. 
				
					Hirtelen felbukkant a mackó.  
				
					  
				
					Látta a maci a házikót, hallotta bentről a dalocskát, és teli torokból kiabálni kezdett: 
				
					– Házacska, házikó! Vajon ki lakik benne? 
				
					– Én, az incifinci kisegér! 
				
					– Én, a brekegő békácska! 
				
					– Én, a nyuszimuszi! 
				
					– Én, a róka koma! 
				
					– És én, a farkas koma! Te meg ki vagy? 
				
					– Én a mackó vagyok. 
				
					– Gyere hát, és lakj velünk! 
				
					Indult a medve, mászott, furakodott, tolakodott, de nem tudott bejutni a házikóba. Így szólt: 
				
					  
				
					– Azt hiszem, én szívesebben laknék a tetőn! 
				
					– Hiszen akkor összezúzol minket! 
				
					– Nem, dehogy zúzlak! 
				
					– No, akkor csak mássz! 
				
					     
				
					Felmászott hát a mackó a tetőre, de éppen csak leült, és – Bumm! – összedőlt alatta a házikó. Repedt, repedt a házikó, az oldalára dőlt, és mindent maga alá temetett. Alig-alig sikerült kiugrania belőle az incifinci kisegérnek, a brekegő békácskának, a nyuszimuszinak, a róka komának és a farkas komának. Szerencsére mindegyikük épségben maradt. 
				
					  
				
					Elkezdték összehordani a megmaradt rönköket, deszkákat, hogy új házikót építhessenek. 
				
					Sokkal jobbat, mint amilyen a régi volt! 
				
					 
					  
				
					A népmese orosz animációs feldolgozása 
				
					  
			 |