Mindeközben pedig kirajzolódik egy város, híddal, kőoroszlánokkal, állatkerttel, utcaseprőkkel, muszogó buszsofőrökkel és a platánokon túli csodaságokkal. Mert erről szól a kapitány története, a hely kereséséről – ahogyan a tenger (az illusztrátor, Rofusz Kinga által lenyűgözően megerősített) leitmotivikus asszociációs mezője is a vándorlást, vágyódást teszi centrálissá, úgy ez a könyv meghatározó történése. A kapitánynak vízen sem, szárazföldön sincsen nyugovása („mindig más volna jó, / a szárazföld helyett a tenger, / kocsi helyett hajó”), egzisztenciális és metafizikus folytonos vágyban levése líraivá, ugyanakkor szorongatóan feloldhatatlanná olvasatja a könyvet. Ezt pedig csak Máté Angi nyelvével lehet gyerekszöveggé alakítani, ebben a lebegő, képlékeny, váratlan, meghökkentő társításokkal és szóvarázslatokkal teletűzdelt nyelvben nincsenek rögök, amikhez kötődni kell. A mesélés aktusát mímelve a szerző maga teremti meg a mesélésnek kizárólag a dikcióban rárakódó hangulati rétegét: az álomba mondás egyszerű, írhatnám, ősrégi mondatokat és szokatlan szavakat jelent. A „fehér puhhantságok”, az égen és jég alatt „repülő szépek” a vízi és égi terrénumok összemosásával pedig végtelenné növesztik a keresés állapotát. A kapitány nagyon is emberi vonásai és története mellett a Narancshal sorsa igazi mese (mint kiderül, a halacska a vizek rollerező királya, aki elindult, hogy megkeresse és kiszabadítsa elrabolt népét; ez a kapitány és a Locsolókocsi segítségével sikerült is neki, sőt, még a „messzi, sima tengerekbe” is hazajutottak). Az olvasók elvárásai és a műfaj szabályai szerint a mesének boldog a vége. A mesei megnyugtató lezárásból adódó biztonságérzet és a kapitány emberi nyughatatlanságából adódó szorongás szervesül gyerektörténetté. Úgy, hogy e két világrész (és -látás) egymás hívószóit és motívumait használja: a kapitány mesei és gyerekvilágból származó attribútumai (ruhái, batyuja, csillaghalászata, hálóba fogott Holdja) összefolynak a narancshal meséjének kortárs kellékeivel (rollerrel, térképpel, feketepéterezéssel). A kapitány és a narancshal gyerekeknek szóló története mellett így egy másik, felnőtteknek szóló történet is olvasható, az egzisztencializmus mesei lehetőségéről. E többsíkúság mindenképpen különlegesebbé, de ugyanakkor nehezebben dekódolhatóvá is teszi Máté Angi kötetét, és nemcsak a korosztályos besorolás kérdései miatt, hanem ebből adódóan az értelmezés megszokott fogódzóinak hiányai miatt is. Lovász Andrea Forrás: Élet és Irodalom