Szabó Magda lányregényeiben olyan kamaszlányokat ábrázol, akik rózsaszín képzeletvilágán átsejlik a felnőttek bűnökkel, kötelességekkel, szívfájdalmakkal teli élete, s az ábrándokat lassan felváltja a valóság. A Születésnap című regény is erről a lélektani fordulópontról szól, s története az 1960-as évek Budapestjén játszódik.   Mikor már azt hiszi az ember, hogy itt a könyv vége, a mondanivalót, a tanulságot már megtudtuk Szabó Magda még akkor is , arra az utolsó 2 oldalra is ír egy olyan mondatot, amivel még jobban megbizonyosodunk róla, érdemes volt elolvasnunk a könyvet. Egyszerűen imádtam. Amilyen cserfes, kislányos, követelőző és önző volt Bori az elején, olyan értelmes, okos és felnőttes leány vált belőle. Ugyan sejtettem, hogy mi lesz az a dolog, miután Bori „észhez tér” vagy „újjászületik”, mégis nagy meglepetéseket, aranyos, mosolygós részeket tartogatott számomra. A könyvnek, Szabó Magdának és úgy eleve az életnek pedig nagyon is igaza van: Az, hogy mikor válik belőlünk felnőtt, nincs időponthoz kötve, valakinek később, van, akinek hamarább jön el az a történés, esemény vagy döntés előtti helyzet, amikor kiderül tudunk-e már érett, okos, jó döntést hozni és tudunk-e magunkba szállni, de egyszer mégsem csak magunkkal törődni. Ahogy a könyvben is olvashattuk : Akkor bántak Borival a legfelnőttesebben, mikor ő rájött, hogy ő még csak gyerek. Ez megint egy olyan könyv volt, hogy befejezése után csak ültem és vigyorogtam. Igazi Szabó Magda mű, kedvenc. Mindenkinek ajánlom, és most nincs olyan, hogy „aki ilyen, meg olyan könyvekre vágyik” , csak olvasd el és kész! Garantálom, hogy tetszeni fog. Jó olvasást!