-
az egyik oldalpáron mindig egy-egy érzés, állapot szerepel egy emberi arcon illusztrálva (például: a "pimasz" zöld hajú fiú a nyelvét öltögeti, a "rémült" kis srácnak égnek áll mind a négy szál haja, a "beteg" pedig sápadt, zsíros hajú és rengeteg kiütés van az arcán),
-
a másik oldalon pedig állatok mutatják be, milyen helyzetekben vagyunk/lehetünk pimaszok, rémültek, betegek, satöbbi. Az oldalpárokhoz mindig tartozik egy kérdés is (pl. "Te kire voltál mérges legutóbb?", "Te mire vagy büszke?", "Miért van zavarban a csiga?"), amelyek alkalmasak arra, hogy az érzésekről és a különböző állapotokról beszélgessünk.
Bizonyos arckifejezések – tudjuk a pszichológiából – egyetemes jelentésűek, kultúrától függetlenül értelmezhetők. Az öröm, a düh, a bánat, az undor, a félelem és a meglepődés arckifejezéseit tükröző fényképeket az Egyesült Államoktól Japánig mindenhol, de még az új-guineai írástudatlan törzsek tagjai is megértik – olvasom újra régi tankönyvemben. Nem tudom, Kun Fruzsina illusztrátor milyen előtanulmányokat végzett, amikor nekiállt megfesteni a tíz különböző érzelmet bemutató képeskönyvét, de abban biztos vagyok, hogy a világ bármely táján szívesen lapozgatnák a gyerekek.
Az oldalpárok bal oldalán található érzelmeket egy-egy arc tükrözi, és üzenetüket egy-egy kérdés, illetve a jobb oldalon elhelyezkedő ábra segít megérteni.
Az arc mindig emberi arc, a jobb oldali kép viszont valamilyen szituációt ábrázol, és szereplői állatok – ezzel a könyv a feltett kérdés megválaszolására a történetmesélés lehetőségét is felkínálja.
Az önismeretre is nevelő és vastag ecsetvonásaival vizuálisan is szokatlant nyújtó könyv az egészen kicsiktől az épp olvasni tudókig elbűvöli a gyerekeket. Az öröm pedig – mint tudjuk a pszichológiából – 3 és 30 éves korunkban is ugyanaz: vidáman lapozgathatunk és grimaszolhatunk gyerekeinkkel együtt! (Kolibri, 2012)
Formák

A Színes világok könyvsorozat vagányságot, „gyönyörű”, „egyedi” és „művészi” képeskönyvet ígér – nem fukarkodik a jelzőkkel. A körtől a cikcakkig tíz önálló formát bemutató könyvecske színes, kedves és humoros (csak hogy én is szaporítsam a jelzők számát), s bár volt bennem egy kis félsz, hogy a másfél éves kislányom épp a kissé egyen-formájú állatokkal fog bajba kerülni (mind bumfordi, na), még ő is meg tudta különböztetni a malacot a macskától.
A kötet egyébként nála kicsit nagyobbaknak szól, és elsősorban nem is az állatokról. A baloldalt megismert formák visszaköszönnek a jobboldalt látható festményeken: ezek felismerése az elsődleges feladat, a nagyobbacskák pedig számolgathatnak, hasonlítgathatnak, szavakat silabizálhatnak. Az utolsó két oldalpáron sokféle forma és nem egy állat visszaköszön – igaz, ez már tényleg nehezített terep, mert mindannyian „elbújtak”. S ha már forma: a kötet formája gyerekbarát, öröm lesz az érzésekről, ellentétekről és számokról szóló további darabokat is kézbe venni. (Kolibri, 2012)
Két apró, egyszerű, de kirobbanóan vidám és élettel teli kis képeskönyv: Kun Fruzsina első önálló képeskönyveit, az Arcokat és a Formák. Öröm kézbe venni ezeket a harsány, gyönyörűen kivitelezett kis albumokat, amelyekben abszolút a képek a hangsúlyosak - sőt, a kevéske szöveg is inkább a látvány funkcióját tölti be, amellett, hogy beszélgetős játékokra ösztönöz. Az első, ami szembetűnik mindkét kötetnél, azok a magyar szem számára szokatlan, kirobbanóan energikus, merész színvilágú képek. A vastag fekete kontúrokon belül ráadásul minden apró ecsetvonás megfigyelhető, a szépen illeszkedő oldalpárokat hosszasan el lehet nézegetni, mintha egy miniatűr galériában lenne az ember.
Ezek a minimalista, interaktív, nagyon harsány, vagány és vidám kis könyvek talán elindítják majd itthon is azt a hullámot, amelyet Amerikában Todd Parr képvisel a több mint harminc kötetével. A számtalan díjjal kitüntetett képzőművész könyvei szintén egyszerű, hétköznapi témákat dolgoznak fel, még Kun Fruzsináénál is egyszerűbb vizuális megoldásokkal, és mégis rajonganak érte az óvodás korúak.
|