A mese kismalacaival azonosuló gyermek azt szűri le magának, hogy lehetséges fejlődni, és az örömöket a valóság kívánalmaihoz igazítani. Nem kell lemondani minden örömről, csak a kielégülést kell a való élethez igazítani, ahhoz alkalmazkodva keresni. Az okos kismalac háromszor is túljár a farkas eszén, először répalopásra, másodszor almaszedésre és harmadszor vásárba hívja. Miután a farkas kudarcot vall, elhatározza, hogy végez a malackával, de végül ő maga zuhan a kéményen keresztül a forró vízbe és végzi a malacka asztalán. A gyermekben, aki azonosul a főhőssel, ez a mese nemcsak reményt kelt, hanem azt is közli vele, hogy ha fejleszti értelmét, legyőzheti a nála erősebbeket is. A farkas rosszaságát a kisgyermek önmagában is felismerheti: a vágyat, hogy faljon, és következményét, hogy őt magát is felfalhatják. A farkas tehát a gyermek rosszaságának kivetülése, és ezért a mese útmutatást is ad a probléma – alkotó módon történő – feldolgozására. Mivel a három kismalac az ember fejlődésének különböző szintjeit képviseli, a két kisebbik malac eltűnése nem megrázó, a gyermek tudat alatt megérti, hogy az alacsonyabb létformának el kell tűnni, ha a magasabb rendű felé haladunk; a gyermek megérti, hogy a három malac egy tulajdonképpen, csak más fejlődési szakaszban. A mese hatása abban rejlik, hogy a gyermek gondolkodását saját fejlődésére irányítja, de nem fogalmazza meg, hogy milyen legyen ez a fejlődés, hanem hagyja, hogy a gyermek vonja le saját következtetéseit, mert csakis ez segíti elő a személyisége igazi érését. A három kismalac (2)