A király megszegi a szavát, mire a királyné csak sóhajtozik, zokog, és hiába kér többször is bocsánatot tőle a férfi, ő egyre azt ismételgeti, hogy szószegésével az ura boldogtalanná tette őket. Pedig úgy áll a dolog, hogy a királyné saját magát tette boldogtalanná azzal, hogy nem fogadta el a férjét annak, aki, és nem hallotta meg a bocsánatkérés mögötti megbánást sem.     Vannak helyzetek, amelyekben a megbocsátás későn - vagy éppen sohasem - érkezik meg, vagy érkezzen bármikor is, már egyáltalán nem segít. Ezt ismeri fel az aranyhegy királya, aki úgy ítéli meg, hogy csak akkor vehet új irányt az élete, ha mindenkivel leszámol, azaz mindenkit lekaszabol maga körül.     A mesék nem szokták minősíteni a hősök döntéseit, de hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy mi magunk megtehessük ezt. Igaz, hogy az aranyhegy királya adott egy esélyt magának, de egyedül maradt, "egymaga az úr" az aranyhegy tetején. És ez azt is jelenti, hogy elvarázsolt kígyókkal sem fog többé találkozni... (Boldizsár Ildikó)     Csipkerózsika>