Grimm-mesék: Az arany-hegy királya
Az arany-hegy királya című, a maga nemében páratlan, többszörösen összetett és - a tündérmesék törvényszerűségeivel ellentétes módon - nem lakodalommal végződő Grimm-mese arról a férfiról szól, aki szándék nélkül, hirtelen felindulásból felesége tiltó parancsát megszegi, majd hiába kér bocsánatot, "hitvese úgy tett, mint aki enged, de igazából bosszút forralt".
Mit tehet egy férfi abban az esetben, ha életében egyszer hibát ejt, s bármennyire esedezik is bocsánatért, nem kapja azt meg?
Vajon vétkes-e az a nő, aki ennyire nem tud megbocsátani?
|
A király megszegi a szavát, mire a királyné csak sóhajtozik, zokog, és hiába kér többször is bocsánatot tőle a férfi, ő egyre azt ismételgeti, hogy szószegésével az ura boldogtalanná tette őket. Pedig úgy áll a dolog, hogy a királyné saját magát tette boldogtalanná azzal, hogy nem fogadta el a férjét annak, aki, és nem hallotta meg a bocsánatkérés mögötti megbánást sem.
Vannak helyzetek, amelyekben a megbocsátás későn - vagy éppen sohasem - érkezik meg, vagy érkezzen bármikor is, már egyáltalán nem segít.
Ezt ismeri fel az aranyhegy királya, aki úgy ítéli meg, hogy csak akkor vehet új irányt az élete, ha mindenkivel leszámol, azaz mindenkit lekaszabol maga körül.
A mesék nem szokták minősíteni a hősök döntéseit, de hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy mi magunk megtehessük ezt. Igaz, hogy az aranyhegy királya adott egy esélyt magának, de egyedül maradt, "egymaga az úr" az aranyhegy tetején. És ez azt is jelenti, hogy elvarázsolt kígyókkal sem fog többé találkozni... (Boldizsár Ildikó)
|

|