Szerencsefi Jankó nem a Szerencse fiának született. De akkor vajon miért tartja azt róla mégis a mese, hogy a Szerencse fia? Hét évig szolgál a gazdájánál, s amikor kitelik az ideje, a gazda egy akkora aranyrögöt ad neki szolgálatai fejében, mint Jankó feje, aki az első adandó alkalommal elcseréli a fejenagyságú aranyrögöt egy lóért, azt egy tehénért, azt egy süldő malacért, majd a malacot libáért, a libát pedig két fenőkőért, amelyeket ráadásul azonnal beleejt a kútba. Mindezek után így kiált fel a mese végén:   "Ilyen boldog ember, mint én, nincs még egy a föld kerekén!", majd    "könnyű szívvel, minden tehertől szabadon szökkent neki, s futott, míg anyjához haza nem ért". Jankó minden szituációban pontosan arra cseréli az éppen nála lévő tárgyat vagy állatot, amire szüksége van. Neki éppen az a megfelelő, ami mások szerint butaság és nem helyénvaló: megbélyegzik őt, még mielőtt végiggondolnák választása szempontjait.   Az aranyrögöt ugyanis azért cseréli lóra, mert "igaz, hogy arany, de a fejemet se tarthatom egyenesen miatta, meg a vállamat is nyomja".