| 
   Grimm-mesék: Szerencsefi Jankó 
	
		
			| 
					
						
							| 
									 Szerencsefi Jankó nem a Szerencse fiának született. De akkor vajon miért tartja azt róla mégis a mese, hogy a Szerencse fia? 
									 Hét évig szolgál a gazdájánál, s amikor kitelik az ideje, a gazda egy akkora aranyrögöt ad neki szolgálatai fejében, mint Jankó feje, aki az első adandó alkalommal elcseréli a fejenagyságú aranyrögöt egy lóért, azt egy tehénért, azt egy süldő malacért, majd a malacot libáért, a libát pedig két fenőkőért, amelyeket ráadásul azonnal beleejt a kútba. Mindezek után így kiált fel a mese végén: 
									
										  "Ilyen boldog ember, mint én, nincs még egy a föld kerekén!", majd  
										   "könnyű szívvel, minden tehertől szabadon szökkent neki, s futott, míg anyjához haza nem ért". 
									Jankó minden szituációban pontosan arra cseréli az éppen nála lévő tárgyat vagy állatot, amire szüksége van. Neki éppen az a megfelelő, ami mások szerint butaság és nem helyénvaló: megbélyegzik őt, még mielőtt végiggondolnák választása szempontjait. 
									  
									Az aranyrögöt ugyanis azért cseréli lóra, mert  
									"igaz, hogy arany, de a fejemet se tarthatom egyenesen miatta, meg a vállamat is nyomja". |  |  
	 
	
		
			| 
					Szerencsefi Jankó ugyan mindig megkapja azt, amire vágyik, de amikor kiderül számára, hogy a vágyott dolgok semmit nem jelentenek neki, könnyű szívvel engedi el azokat. Nem gondolkozik azon, hogy vajon rossz cseréket csinált-e, s azon sem töpreng, hogy mennyi minden másra cserélhette volna kincseit. Minden tehertől megszabadulva szeretne viszszatérni oda, ahonnan valamikor elindult: az anyjához.  
					Jankó megtanul valamit az útja során:  
					le tud mondani vágyairól, és el tudja engedni ragaszkodásait. Valóban a Szerencse fia az, aki "minden tehertől szabadon szökkenhet neki" a világnak! (Boldizsár Ildikó) 
					TÖKFILKÓ-típusú mesék> |  
	 
	  
	  |