A kisfiú egyszer egy csodálatos aranyecsetről álmodik, majd az álomból felébredve maga mellett találja ezt az ecsetet. Amit csak fest, megelevenedik, legyen az egy íj és nyílvessző, ami kisegíti a bajból (Csata a hóban), vagy egy halnak rajzolt fogsor, amivel egy basáskodó ponty-királyt teremt (A ponty-király), akinek végül túl kell járnia az eszén, hogy a vizek lakóit megszabadítsa zsarnokuktól. Valóban, több történet forog akörül, hogy megpróbálják hatalmi célokra felhasználni Szádeli és ecsetének varázserejét. A halnak rajzolt és valóságossá váló két fog egy kegyetlen, beképzelt, hatalmaskodó ragadozót csinál Zétárból, a pontyból (A ponty-király). Később, miután a falu lakóinak rozsdás szerszámait ecsetjével újjá varázsolja, ismét megpróbálják kihasználni Szádelit: Csaó, a kordélyos azt hazudja, hogy meghalt öszvére helyett akar egy újat rajzoltatni a fiúval, ám kiderül, hogy az öszvér nem is halt meg (A szerencsés falu). Miután a csodáknak híre megy, egy földesúr magához viteti Szádelit, aki azonban nem hajlandó engedelmeskedni az úr parancsának, és nem fest neki semmit (Szádeli meg a földesúr). Az utolsó történetben (A császár vitorlása) ugyanez történik, csak ott Szádeli szándékosan elrontja a császár által kikövetelt rajzokat, majd a császár kapzsiságát és telhetetlenségét kihasználva egy tengert, vitorlást és vihart rajzolva legyőzi a császárt. A művész és műve tehát felülkerekedik az őt irányítani akaró hatalmon. „Szádelit a fantázia bűvöli életre. Magasság és mélység lényei döntik el, hogy a világra jöjjön. Az óriás fenn, s Kutyafejű lenn. Itt a földön – az ember és az asszony. Közvetítők. Pogácsával nyerik meg az alsó-és felsővilág kegyét. Egyként boldogan majszolja azt az óriás és Admata, a Kutyafejű. Ezt a történetet a boldogság ihlette, szabadság, a teremtő képzelés öröme. Nincs hatalma rajta senkinek. Aki teremt: a művész. Aranyecsettel fest.” (101-102. oldal) Kelet gazdag mesevidékein, királyi rózsáskertek közt, világvégi sivatagokban, griffmadár lakta, havas hegycsúcsokon és szegény, pici falvak világában jár azóta is Szádeli maga festette táltos lován, segít a rászorulókon, és szembeszáll a gonoszokkal… (Panyi Szabolcs)