|
Labdarózsa
2016.10.24. 02:01
|
4-8 éveseknek
Illusztrálta: Reich Károly
Kiadó: Holnap, 2010
Oldalszám: 84
Hinnétek-e, hogy Labdarózsa nem egy virág neve ebben a mesében, hanem egy jóságos, öreg kutyáé?
Labdarózsa ugyanis Barbara dajkája. Annak a Barbarának, aki kisöccsével, Ádámkával, a még járókás Dóra-Rékával lakik együtt egy mesebeli kertben, egy hatalmas papírládában, melyben ágyon kívül konyha is van, igazi babatűzhellyel és fridzsiderrel. Van is dolga Labdarózsának, elég! Rendet kell tartania az udvar népe, a gyerekek, cicusok, csirkék között, és ebben legfeljebb Tyúkanyó segít neki. Más senki! Hát a felnőttek?
Azok hol vannak? Sehol. Mert a mese azért mese, hogy a gyerekek, hipp-hopp, ott éljenek, ahol akarnak, ha úgy tetszik, egy skatulyában is - s így Barbaráék kertjében is. De minden mesének egy a veleje. Csak az engedhető meg, ami a jóság, emberiesség diadalát hirdeti a rossz tulajdonságokkal szemben. És erről van szó a Labdarózsában is.
Részletek a könyvből:
|
|
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kert. Annak a kertnek a közepén állt egy nagy-nagy labdarózsabokor, tele nagy-nagy fehér virágokkal. A labdarózsabokor árnyékában állt egy kis ház. Ajtajára az volt kiírva, hogy: Nem harapós kutya. Ezért aztán a kis házat mindenki csak kutyaháznak hívta. Meg azért is, mert egy öreg-öreg kutya lakott benne. Olyan öreg volt, hogy már csak lassan, döcögve tudott járni: döcc, döcc, döcc.
(...) Barbara nagyon sajnálta öreg barátját, amiért egyetlenegy szöcskét sem talált.
- Tudod mit, Labdarózsa? - fordult hozzá, - mondjuk, hogy találtunk egy szöcskét, jó?
-Jó - egyezett bele az öreg kutya örömmel. Barbara kiment, lehajolt, úgy tett, mintha fogott volna egy szöcskét, azután kicsi markát szorosan összezárva indult vissza a kutyaházhoz.
Odaérve bement, és úgy tett, mintha lerakott volna a díványra egy szöcskét.
- Így ni - mondta elégedetten. - Most ugrál a díványodon egy szöcske. Látod, Labdarózsa?
- Látom, látom - sietett mondani az öreg kutya. - És most már igazán egyél egy kis sült oldalast.
Barbara evett egy kis sült oldalast, és a finom csontocskákat meghagyta az öreg kutyának. Evés után pedig még sokáig nézték, hogyan ugrál a szöcske játékból a díványon.
Ezt a játékot legjobban a rozoga, vén dívány élvezte."
|
Tartalom
|
Az öreg kutya
|
5 |
|
Tűz, tűz!
|
10 |
|
Békabújócska
|
17 |
|
Ki köszönt?
|
21 |
|
Süti-süti pogácsát
|
25 |
|
A sárga nyelű kefe
|
31 |
|
A reggeli
|
37 |
|
Esik az eső
|
41 |
|
A függőágy
|
45 |
|
Egy üveg kölni
|
48 |
|
Sír a baba
|
53 |
|
Hopp, Juliska!
|
57 |
|
Hinta-palinta
|
62 |
|
A dívány rugói
|
66 |
|
A pöttyös levél
|
70 |
|
Labdarózsa labdája
|
73 |
VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>>
 VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Írta: 
