A szövegben nemcsak ismert, varázsos motívumok (angyalok, varázspor) szerepelnek, hanem a szerző által létrehozott fantasztikus motívumok is (légikocsi, ajándékszállító angyalok) - s mindezek egy családi utazásos-elakadásos történetben kedves, meghitt karácsonyi mesét eredményeznek. A történet több szálon folyik: egyrészt szentestén egy kis bakonyi faluban, szakadó hóesésben - egy nagymama várja haza fiát és annak kétgyerekes családját.   Másrészt a nagyvárosból útnak induló család kalandjait olvashatjuk: nem sokkal a cél előtt megcsúsznak a hóesésben, és elakadnak az autóval. Harmadrészt két angyal bajlódik egy túlterhelt légikocsival, amivel a bakonyi falucskába szánt karácsonyi ajándékokat kell leszállítaniuk - ők is éppen a család elakadt autója mellett szenvednek balesetet. Az angyalok némi varázsporával a két gyereknek sikerül segítséget hívni a faluból, így Fuvaros Jocó nemcsak a család autóját húzza ki a kátyúból, hanem az angyalokkal együtt a karácsonyi ajándékokat is leszállítja. Az angyalok meglepetés ajándékként megkapják a család narancsos csokoládétortáját. Rofusz Kinga illusztrációjával a szöveg még közelebb kerül a karácsony csodákkal teli világához, hiszen a művésznő légies, pasztell figurái nemcsak a földön túlit, de a meghitt békességet is idézően mesebeliek.   Nyulász Péter Mesésen szép  Egyszervolt, hol nem volt, nem is olyan messze, nem is olyan régen, a tavalyi vagy tavalyelőtti hideg, havas télen, a Bakony kellős közepében, egy kis faluban, ami úgy bújik meg a fehér tetejű hegyek lábainál, ahogy kormos macska dörgölőzik a korán kelő péklegény lábához. Így indul a történet, finoman rímelgetve, idilli – költői képekkel a szövegben, s ezekhez méltó fennkölt festményekkel dupla oldalakon. Mindez egy olyan kívánatos ajándékká teszi a kötetet, ami díszcsomagolás nélkül is jól mutat a fa alatt, s igazi dísze lehet a karácsonyestének – látványban, s lélekemelésben egyaránt. Mondhatni: mesésen szép. Csalfa látszatok Csakhogy akad ebben egy kis szemfényvesztés, ugyanis ez a könyv nem egy „karácsonyi dizájn kötet”, és nem is egy megszokottan érzelgős, szeretetátitatósan egymást ölelgetős történet. Ha jobban megnézzük, és ha jobban megismerjük, olyan képeket találunk, ahol a felhőre cetli van tűzve, hogy „műhó kapható”, arra pedig ráragasztva egy másik kisebb, hogy elfogyott, pedig csak 300 Ft.   A történet pedig hamar-hamar több szálra bomlik, s párhuzamosan zajlanak az események, amelyek nem feltétlenül a „negédes karácsonyi angyalkás” kategóriába tartoznak. Mert például az egyik karácsonyi angyalka kifejezetten zsörtölődős típus. No meg, ha nincs térerő, ha leáll a lélekmotor hajtotta légikocsi, s ha még a téligumi se segít… valaminek történnie kell. Mondjuk, jól jönne egy öreg Ifa. Na de Fuvaros Jocónak egyáltalán nem esik jól, amikor szenteste, a karácsonyi vacsora mellől rángatják ki, s egyáltalán nem akaródzik neki otthagyni a gyerekeket, a halászlét, meg a töltött káposztát… pedig a lélekmotor jótettekkel működik. Karácsonyi varázslatok A karácsony maga a varázslat. Ilyenkor minden, és mindenki kicsit mássá válik. Ilyenkor mindenki szeretne alkotni valamit. Képet készít, verset ír, lakást-, fenyőt díszít vagy valami egyedi ajándékot fabrikál – s próbálja még szebbé, még meghittebbé tenni az ünnepet. Ám ennek az ünnepnek sok-sok rétege van. Szinte annyi, ahány ember. S ilyenkor nem csupán szeretet és összetartozást ünnepelünk, hanem a fény eljövetelét is – éppen akkor, amikor a leghosszabb az éjszaka. S az imént említett szemfényvesztés lényege éppen ebben rejlik e kötetben. A történet is, a festmények is több, sőt, sok rétegben mutatják, mesélik el a karácsonyt. A finom, mai humorral a múlt századelő meghitt hangulatát idéző festmények láttán, s az angyalian mesés fordulatokkal a mai (hétköznapi?) történet olvastán, a legvégén újra csak az az érzése támad az embernek, mint amikor először rápillant egy könyvesboltban: ez a könyv egy „karácsonyi dizájn kötet”, s benne egy igazán szeretetátitats, egymást ölelgetős történet.  Nem is csoda, ha mindenki Hófehér karácsonyra vágyik.   Részlet a meséből: – Jóból is megárt a sok! – sóhajtott morcosan a kicsiny bakonyi falutól nagyon-nagyon messze egy karácsonyi angyal. Egy hatalmas kupac ajándék mellett állt, és kétségbeesetten méregette a dobozokat és a dobozok mellett álló hófehér, szárnyas-propelleres légikocsit. – Egy ilyen kicsi faluba kinek kell ennyi ajándék? Elképzelni nem tudom, hogyan suvasztjuk be a járgányba… Még ha be is fér, képtelenek leszünk repülni a tehertől. – Ne morogj már! – szólt ki egy másik angyal a kocsi mélyéről. – Inkább add a következő dobozt! Ideje indulnunk. Ebben a hóesésben nem lesz könnyű az utunk, és tudod, hogy az ajándékoknak estére a fa alatt kell lenniük. – Tudom, tudom! Ráadásul az a falu a világ vége – sóhajtott a mogorvább angyal, és fancsali képpel kezdte el adogatni a kisebb meg nagyobb dobozokat. – Kinek a vége, kinek a közepe! – nevetett rá bíztatóan a másik, de a társának sehogy sem akaródzott mosolyra húzni a száját. A bakonyi falutól messze-messze a nagyváros is szentestére készült. A házak, az üzletek már hetekkel ezelőtt csillogó-villogó fényruhába öltöztek. A kirakatok műhóval, műkarácsonyfákkal, műtélapókkal és műangyalkák tucatjaival hirdették a szeretet ünnepének közeledtét. A vaskos fellegek itt is megtettek minden tőlük telhetőt, hogy fehér karácsonnyal örvendeztessék meg az embereket. Sokkal nehezebb dolguk volt, mint vidéken: mire földet ért, a csillogó hópihék többsége elolvadt-összetöpörödött, de legalábbis megszürkült. Ám a városiak ennek a soványka hónak is örültek. A belváros, feldíszített utcáival maga is egy nagy, csillogó kirakatnak tűnt, és még a legkopárabb, legszegényebb lakótelepeket is mintha fehér, ünnepi damasztabrosszal terítették volna be. Egy külvárosi bérház előtt két gyerek kászálódott be egy autó hátsó ülésére. Apa a nagynak épp nem nevezhető csomagtartóba, a szánkó mellé gyömöszölte az utazótáskákat, anya pedig, a térdén egy narancsos csokoládétortát egyensúlyozva, siettette a többieket. – Máté, Mirella, ne vitatkozzatok tovább! Mindketten az ablak mellett fogtok ülni! Inkább kössétek be magatokat! Drágám, elraktad a szánkót? Indulhatunk végre? Mindjárt négy óra! A nagymama már harmadszor telefonált, azt mondja, hatalmas a hóesés a Bakonyban. A végén még lekéssük a karácsonyi vacsorát! – És az ajándékok? – kotnyeleskedett Mirella, a hétéves nagylány. – Tudhatnád, hogy az ajándék nem a mi dolgunk! – kukkantott be a kocsiba apa. – Hidd el, mire megérkezünk, a csomagok is ott lesznek! – ült be elégedett mosollyal a kormányhoz, és elindult a városból kivezető úton. Az autó, fedélzetén a Takács családdal és az évek óta használaton kívüli szánkóval, egyre távolodott a várostól. Az utak szinte teljesen néptelenek voltak: ilyenkor, szenteste délutánján a legtöbb család már otthon díszítette a karácsonyfát. Takácsék is csak azért indultak útnak, mert nem akarták, hogy a nagymama egyedül töltse a karácsonyt. Lassan elmaradtak mögöttük a főváros utolsó házai. A hó egyre sűrűbben, egyre nagyobb pelyhekben kavargott. Az üres utakon szinte suhant az autó, de mennél messzebb kerültek a várostól, annál zordabb lett az idő, nagyobb a hó és kockázatosabb az utazás. A kicsi Máté néhányszor megkérdezte, hogy meddig mennek még, de gyorsan elszundított a kényelmes ülésben. Mirella egykedvűen nézegette az ablak előtt kavargó hópelyheket. Néha mintha furcsa, repülő kocsikat látott volna a magasban, de nem szólt róluk senkinek: anya nem mindig volt olyan hangulatban, hogy ilyen butaságokkal foglalkozzon. Egy karácsonyi pakolás és tortasütés után meg főleg nem. Apa inkább kapható volt az ilyesmire, de neki, ugyebár, a vezetésre kellett figyelnie. uveghegyentul Adott egy egyszerű történet :az apuka aki feleségével és két gyermekével útra kel, hogy együtt töltsék a szentestét a nagymamával. És adott egy karácsonyi varázslat, amelyben angyalkák hordják az ajándékokat légikocsival. A két történet összefonódik a Bakony havas vidékén, ahol a két utazó csapat összetalálkozik, mivel mindketten balesetet szenvednek. Közös céljuk, hogy lejussanak a faluba, a család a nagymamához, az angyalok a gyerekekhez. A segítség is megérkezik, egy falubeli sofőr feláldozza karácsonyi vacsoráját és nagylelkűen segít, így mindenki odaér, ahová indult. Nagyszerű karácsonyi történet segítségnyújtásról és önfeláldozásról. Gondoskodásról, amely a nagymamával való törődés és odafigyelésben nyilvánul meg. Az igazi karácsonyi hangulatról, ahol a családé lehet csakis a főszerep. Mészöly Ágnes meséjét felolvasni léleksimogató volt, a hasonlatok, szinesztéziák, csodálatos leíró részek igazán magas színvonalú irodalmi alkotássá emelték a mesét. Mellette pedig hihetetlen kifinomult, letisztult és ünnepi Rófusz Kinga rajzai. Ismét csak a fa alá tudom ajánlani, mint ajándékot. De csodálatos lehet meghallgatni gyerekekkel, ünnepi hangulatban, fenyő illatban úszva, hiszen a történet ezt az üzenetet is hordozza, nem a tárgyi ajándékok teszik a karácsonyt karácsonnyá.