A könyv témája örök, s az óvodásokat gyakran foglalkoztatja: a látszólag egymáshoz nem illők közötti barátság és a kicsi-nagy ellentét.  A szerző szerint aprónak és óriásnak lenni egyformán jó, és a barátság sem lehetetlen. Ezt kedvesen, érthetően, az illusztrációkhoz illő tömörséggel meséli el. Piciségről-nagyságról és barátságról szóló beszélgetéshez is kitűnő alap.  Részlet egy interjúból A kicsi, nagy amilyen egyszerű, olyan összetett is lett. Talán pont azért, mert a két hős párbeszédébe nem szól bele egy mindentudó narrátort, aki levonhatná a „végső” következtetéseket. Ugyanakkor mind a szöveg, mind a képek mindig kiegyensúlyozzák az „ellentéteket”. Mit jelent számodra ez a könyv?   "Számomra valami irtó óriási vagy éppen apró kis életigazságot jelent az, amit el szeretnék mondani ezzel: hogy egy helyzet önmagában nem képvisel egy minőséget, az értékelése hozzáállástól függ. Lehet jó is, rossz is az, hogy valaki kicsi. Főleg persze a kisgyerekekre gondoltam. Remélem lelkesítően hat, hogy van sok jó oldala annak, hogy valaki kicsi. De azért is van két része a könyvnek, mert az hogy valaki kicsi vagy nagy, ugyancsak viszonyítás kérdése, és nem szeretnék senkit sem elkeseríteni. Így biztatásképp írtam meg, hogy miért jó - szinte ugyanolyan helyzeteket vizsgálva - nagynak lenni."   Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, könnyen elbújhatsz, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokkal nehezebb a dolgod. Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, sok másik kismadárral együtt is felülhetsz egy faágra, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, egyedül is veszélyes. Ha kicsi vagy mint egy kismadár, egy kevés kis élelem is elég, hogy jól lakj, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokal több is kevésnek tűnhet. Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, gyorsan el tudsz iszkolni, ha valaki kerget, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, könnyen utolérnek. De a legfontosabb, hogy ha kicsi vagy, mint egy kismadár, csak akkor lehet nálad jóval nagyobb jó barátod... ...mint egy nagy elefánt. Folytatódik azzal, hogy miért jó nagynak lenni...